Akik a lelkükkel látnak

Szépen feldíszített asztalok mellett beszélgettek és ünnepeltek a több mint negyed évszázada működő Vakok és Gyengénlátók Jászberényi Klubjának tagjai.

Nagy esemény minden hónap első szerdája a látássérültek helyi csoportjának tagjai számára, amikor nemcsak találkozhatnak, de segítő kezet is nyújthatnak egymásnak. Idei utolsó összejövetelüket december második napján szervezték az Ifjúsági Ház kistermében.

Mielőtt felfedték volna a meglepetés vendégük kilétét, a klub egyik alapító tagja, Szabó Pálné Erzsike mesélt a kezdetekről. A Vakok és Gyengénlátók Jászberényi Klubja 1988-ban alakult nyolc-tíz taggal, a kilencvenes évek végén pedig már ötvenen erősítették a csoportot. 2004 óta működnek a Fogódzkodó Egyesület bejegyzett szervezeteként, jelenleg 23 regisztrált tagjuk van, többségük ötven év feletti. Elmondásuk szerint találkozásaik sokat jelentenek a helyi és környékbeli látássérült emberek számára, hiszen így kevésbé érzik magukat elszigetelve a világtól, a klub segítségével könnyebben bekapcsolódnak a különböző szociális, kulturális és egészségügyi programokba. „Feladatunknak tekintjük a Jászberényben és a Jászságban élő vak és gyengénlátó emberek összefogását, támogatását… ez a kis közösség fogódzkodó a mindennapokban. S bár a szemükkel rosszul látnak, de a lelkükkel nagyon is jól.”

Előadásokat és kirándulásokat is szerveznek, de a névnapokról és jeles eseményekről is megemlékeznek, s közben igyekeznek egymás segítségére lenni. A csoport vezetője Kollár Lászlóné Terike, segítőtársa Szaszkó Lajosné Gizike. Az összetartó közösség formálásában Szabóné Erzsikének is nagy szerepe volt és van, munkáját 2002-ben a Városi Tanács Közszolgálati Nívódíjjal jutalmazta. Szintén hosszú ideje munkálkodik a klub működésén Palócz-Bakos Ilona, aki segít a kirándulások szervezésében, végzi az adminisztrációs feladatokat. Munkája elismeréséül a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége 2002-ben a Braille-Érdemérem arany fokozatával tüntette ki.

A családi hangulatú beszélgetést a Mikulás léptei és a csengő hangja csendesítette le, akinek puttonyában mindenki számára rejlett egy-egy csomag szaloncukor. Az édesség mellé mindenkinek személyre szabott, kedves és olykor humoros megjegyzéseket fűzött a Télapó, akinek karácsonyi dalokkal és versekkel hálálták meg jóságát. „Karácsonyi rege, ha valóra válna, igazi boldogság szállna a világra.” – hangzott Ady Endre versének záró gondolata.
A klub várja a hasonló testi fogyatékossággal létező emberek jelentkezését a közösségbe, vidékről is.