Az elfeledett jászberényi festő

Élt a múlt században, városunkban egy remek tehetségű festőművész, akiről talán kevesebbet hallottunk, mint kortársairól, mert nem voltak kiállításai, képei inkább családi otthonok díszei, magángyűjtemények birtokosainak szereznek örömet.

Kedden, a Szikra Galéria Hónap műtárgya programsorozatában ezúttal Lencse Mátyás személyisége előtűnt a feledésből, közelebbi ismeretségbe kerülhettünk vele a bemutatott alkotásain keresztül és a család, illetve az egykori ismerősök visszaemlékezései alapján.
A szép számmal megjelent közönséget, valamint a családtagokat a házigazda, Szikra István köszöntötte. A hagyomány szerint a kávéház a művészetpártolók, a zene és a képzőművészet találkozóhelye. Ezúttal ifjú zongoristák muzsikájának segítségével sikerült létrehozni e hármas egységet, mely megalapozta az est kellemes hangulatát.
Lencse Mátyás életútját lánya, Zircherné Lencse Mária mutatta be. Elmondta, hogy édesapja 1920-ban született Erken. A Jászberényi Tanítóképzőben szerzett tanítói diplomát. Katonáskodás, amerikai fogságban töltött évek után Jászberényben talált otthonra immár felségével, gyermekeivel. Az egykori fiúiskola tanítója, majd a „Morgó” iskola rajztanára volt. Az oktatás mellett kiváló zenei hallásának köszönhetően zongora- és hegedűhangolást is vállalt, valamint kezdetben saját örömére tempera, vízfesték, később olajképeket festett.

201511120018.jpg

Tehetségét környezete elismerte, szívesen vették alkotásait ismerősei, a cukorbetegségét kezelő orvosai, majd egyre inkább idegenek is. Kiállítást soha sem rendezett, nem dicsekedett talentumával, azt vallotta, a képei beszélnek helyette. És a festmények valóban beszéltek az arra nyitott befogadók számára. Finom színekkel meséltek a jászsági táj szépségéről, a Zagyva szelíd kanyarulatairól, az Alföld aranybarna őszéről, a szinte idilli nyugalmú tanyavilágról. Emberábrázolást ritkán láthatunk alkotásain. Kivételt képez ez alól az a festménye, amikor az iskola folyosóján kiállított tájképét az akkori rendszer nem találta elég szocialista realisztikusnak, így a művész kiegészítette azt egy úttörő kisfiú alakjával.
A hónap műtárgyaként bemutatott alkotáson a Zagyvakanyar a Szentimre úti hídnál című olajképen is láthatunk néhány figurát. A parton olvasgató leányalak, a libákat őrző legényke teszi mozgalmassá a gyönyörű festményt, mely a galériatulajdonos otthonát díszíti. Ugyancsak Szikra István családi házában talált otthonra az este bemutatott másik két Lencse alkotás is.

Az est folyamán a művész édesapáról, nagyapáról megemlékezett néhány gondolat erejéig fia és unokája is. Elmondták, hogy Lencse Mátyás igen szigorú, de mindig segítőkész, nyitott ember volt. Énekelt a Palotásy kórusban, festett díszleteket iskolai előadásokhoz, gyakran fogadott vendégeket otthonában. Szigorúsága ellenére olykor az is megtörtént, hogy négy-öt éves kisfia belejavított a készülő festménybe – osztotta meg a családi anekdotagyűjtemény egy darabját leánya.
Az este az ismerősök hozzászólásaival és szokás szerint borkortyolgatós beszélgetéssel zárult.