Dávid legyőzte a gaz Góliátot

1956. forradalmát ugyan vérbe fojtotta az elnyomó hatalom túlereje, de mégis büszkeséggel szívünkben emlékezünk az eseményekre, mert a szabadságharc mártírjai és túlélői példát mutattak a világnak hazaszeretetből, összefogásból, szabadságvágyból. A városi megemlékezések sora reggel kilenc órakor szentmisével vette kezdetét a Ferences templomban.

Október 23-án a szentmisét Novák István atya celebrálta az emlékezőknek. Emlékezetbe idézte azt, mikor ötvenkilenc évvel ezelőtt egy kicsiny nép megpróbálta elérni a lehetetlent, mikor Dávid le akarta győzni Góliátot. Akkor és ott néhány napon keresztül úgy érezték sikerül megvalósítani az elérhetetlent, később azonban bebizonyosodott, évtizedeken keresztül a rossz Góliát fog uralkodni. Aztán elérkezett 1989. október 23-a, a rendszerváltás, amikor győzött a kicsiny Dávid, legyőzte a gaz Góliátot. Bár az elmúlt két és fél évtizedben olykor-olykor megtapasztaltuk, hogy Góliát szelleme még mindig közöttünk van, az emlékezés azonban azokat a személyeket idézi fel bennünk, akik 1956 októberében és a rendszerváltáskor magukban hordozták a kicsiny Dávid óriási erejét és lelkesedését. Novák István atya a szentmisét mindazon hősökért ajánlotta fel, akik 1956. október 23-án és az azt követő napokban megélték keresztény magyar nemzeti öntudatukat.

201510290007.jpg

A szentbeszéd tanításában emlékeztetett arra, hogy a magyar történelem zivataros századaiban nemzetünk mindvégig megőrizte keresztény hitét, melyet államalapító Szent István király óta hordozunk lelkünkben. Életünket, kultúránkat, emberekhez való kapcsolatainkat mindig is a kereszténység határozta meg. A ma élő keresztények előtt példaként idézte fel, többek közt Szent István király, Árpádházi Szent Erzsébet alakját. Emlékezetbe idézte Kapisztrán Szent János és Mindszenti József hercegprímás küldetését, áldozatvállalását. Novák atya kiemelte, hogy maradjunk ma is keresztények, úgy, mint elődeink. Kérte, hogy bocsássunk meg ellenségeinknek, ahogy Jézus is tanított bennünket, ő megbocsátott gyilkosainak.
Az ’56-os emlékműnél a misét követően a Cantate Nobis Énekegyüttes és a Suhajda népzenei együttes közös műsora állított emléket a hősöknek. Verssel, dallal, prózával tették plasztikussá az 59 évvel ezelőtt történt eseményeket, melyek a mai napig meghatározzák a magyarság történelmi útját és nemzetközi megítélését. Az emelkedett hangulatú előadás után a pártok és civil szervezetek koszorúik elhelyezésével rótták le tiszteletüket a szabadság hőseinek emlékművénél.
A Városháza előtt folytatódott az ünnepi megemlékezés, ahol Besenyi Vendel helytörténész osztotta meg a forradalom jászberényi eseményeinek emlékét a hallgatósággal. „Történelmi helyen állunk, Jászberény történelmének vérrel megszentelt helyén, az egykori Sztálin téren, azon a téren, ahol 59 évvel ezelőtt ezekben a napokban sorsformáló és sorsdöntő események zajlottak.

201510290012.jpg

Október 23-a a magyar nemzet II. Világháború utáni történelmének legnagyobb és legszebb emléknapja. Ünnepelni és emlékezni jöttünk össze. Emlékezni az 59 évvel ezelőtt történtekre, amikor népünk szinte egységbe forrva szembeszállt elnyomóival, küzdött egy jobb emberi rendszerért, küzdött egy független Magyarországért. Emlékezzünk azokra az eseményekre, melyek 59 évvel ezelőtt városunkban és ezen a téren történtek!” A helytörténész részletesen ismertette a forradalmi napok eseményeit, segítségével képzeletben átélhettük a kommunista emlékmű ledöntésének pillanatait, elképzelhettük a lángoló templomtornyot, részesei lehettünk a lelkesedésnek és a vesztett szabadság felett érzett fájdalomnak. Beszédében megidézte a szereplők szellemiségét, emberi nagyságukat, hősiességüket.

201510290013.jpg

A Városháza falán elhelyezett emléktáblánál szintén koszorúzással fejezték ki tiszteletüket a szabadság mártírjai előtt a történelmi események örökösei.
Ima az áldozatokért. Az 1956-os forradalom és szabadságharc hőseinek tiszteletére rendezett emlékünnepség záró helyszíne a Fehértói temetőben, a jászberényi áldozatok emlékére állított kopjafáknál volt, ahol Greutter György katolikus káplán és Mező István református lelkész szólt a megjelentekhez.
Mindketten az evangéliumi gondolatot idézték, mely szerint: „Nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint annak, aki életét adja barátaiért.”

201510290014.jpg

„Akikért most imádkozunk, nem kímélték magukat, életüket áldozták értünk” – fogalmazott Greutter atya. A hősi hallottakért mondott imájában így fohászkodott: ”Add, hogy a drága vérrel megszerzett és megvédett hazát odaadóan és önfeláldozóan szeressük, érte dolgozni meg ne szűnjünk! Add, hogy a hősök véréből és áldott emlékéből a komoly kötelességteljesítés, a hősies áldozathozatal szelleme áradjon ránk!” Az imádság után megszentelte a kopjafákat.
Mező István lelkész arra tért ki, hogy az elesettek nem készültek mártírokká válni. Áldozataivá lettek a népünk szabadságára törő gyűlöletnek, mert ott élt a szívükben az, ami minden magyar ember szívében ott kell, hogy éljen, a Magyar Haza iránti szeretet. A szeretetről szólva megemlékezett Jézus Krisztusról, mint a testet öltött isteni szeretetről, minden szeretet forrásáról is.

A tiszteletadás megható mozzanata volt, amikor a Thormanné Husznay Mária karnagy által vezetett Cantate Nobis Énekegyüttes tagjai virágokat kötöttek a  kopjafákra, majd elénekelték a Dona Nobis Pacem! Uram adj nekünk békét! című éneket.
A kopjafáknál a 298. számú Lehel Vezér Cserkészcsapat közreműködésével koszorút helyezett el Jászberény Város Önkormányzata nevében Szatmári Antalné és Hajnal-Nagy Gábor alpolgármester, valamint több civilszervezet és párt.