Emeltük a szakma színvonalát

Tapasztalhatjuk, hogy szaporodnak a virágok és a mécsesek a temetőkben. Közeledik Mindenszentek és a Halottak Napja. Nagy Gábor a IUSTA Temetkezési Szolgáltatás vezetője aktuális információk mellett a temetők mindennapjairól, működéséről, kegyeleti szokásainkról is nyilatkozott lapunknak.

Úgy gondoljuk, hogy az Ön foglalkozására, hivatására nem lehet készülni. Milyen volt az életútja a kegyeleti tevékenysége előtt?
A Műszaki egyetemen végeztem, mint közlekedési mérnök, majd Gödöllőn szereztem gépészmérnöki diplomát, utóbbit már levelezőn. Feleségem jászsági lány, Jásztelek településen kapott munkát, így kerültem a nyolcvanas években a Jászságba. A rendszerváltozás utáni gazdasági változások legelőször a mezőgazdaságot érintették, így amikor a megyei temetkezési vállalat jászsági térségi igazgatói posztja megüresedésekor megkerestek, rövid gondolkodás után elvállaltam. Aztán a megyei vállalatokat idővel megszüntették. Akkor alakítottuk meg 1993-ban a IUSTA Temetkezési Szolgáltatást a volt temetkezési vállalat dolgozóiból és vállalkozó társunkkal. Jelenleg 11 településen végzünk temetkezési szolgáltatást és temető üzemeltetést.

Még a cégnél maradva, melyek a főbb jellemzői – csak adatszerűen?
30-35 főállású és 20-25 alkalmi munkavállalóval dolgozunk. Itt Jászberényben és Árokszálláson 27 ezer síremléket gondozunk igen nagy területen, ami csak Jászberényben 22 hektárt jelent a négy temetőben. Mint minden cég, mi is gazdálkodunk és folyamatosan fejlesztjük a működési területünket, a temetőket. A temetők vagy önkormányzati vagy egyházi tulajdonúak a megbízást tőlük kaptuk a temetők üzemeltetésére, ahogy a felkéréseket is: Legelőször Farkas Mátyás apát úrtól, hogy a Fehértói temetőben siralmas állapotban lévő ravatalozót és környezetét a kegyeletnyújtás méltóságának megfelelő állapotba hozzuk! Mivel a legjobb megoldást egy új ravatalozó építése adta, ezért önerős beruházással 2001-ben megépítettük a ravatalozót urnatárolóval, kegyeleti parkkal és felújítottuk a gondnoki épületet. Más temetőkben is önerős beruházással és pályázati pénzek megnyerésével újítottunk fel gondnoki épületeket, kerítéseket, alakítottunk ki kegyeleti parcellát, megtisztítottuk az elburjánzott növényzettől a sírkerteket, amelyek elhanyagolt állapotban voltak.

Azt a temetőjárók is érzékelhetik, hogy ez nem ment egyik napról a másikra. Versenyhelyzet van ezen a területen is?
Igen verseny van. Megítélésünk szerint a versenyre szükség van, hiszen a piaci verseny mozgatja, olykor kényszeríti ki a fejlődést. Ezért kézenfekvő az a természetes igény a hozzátartozók részéről – az ország bármely részén történt elhalálozás esetén –, hogy nem bízzák magukat a „jó szándékúnak tetszelgő mentorok” súgására, hanem több helyről kérnek árajánlatot. A kellék-értékesítésben és a temetésben van a verseny, a temető működtetését illetően – mint jeleztem – jogszabály szerint a tulajdonos jelöli ki a vállalkozást. A temetőtulajdonos a területet csak bérbe adja temetéskor a hozzátartozó számára, törvény szerint első temetéseknél koporsó esetében 25, urna esetében 10, kripták esetében minimum 60 évre. A jogszabály szerint ezekből a sírhelybérleti díjakból kellene gazdálkodni a temetőtulajdonosnak és fedezni a temető fenntartás, fejlesztés és üzemeltetés költségét.
Az eddig említetteken túl a temetői nyilvántartás kidolgozása is feladatunk volt. Pályázat elnyerésével készítettünk olyan integrált számítógépes nyilvántartási rendszert, amely nem csak abban segít bennünket, hogy kit illet a sírba temetés jogosultsága – ezáltal családi konfliktusokat is megelőzve olykor –, hanem a honlapunkon majdnem mindegyik általunk üzemeltett temetőben el tud igazodni az elhunyt rokonait kereső érdeklődő a név és a legfontosabb adatok ismeretében.

Milyen a szép temető?
Ez egyéni megítéléstől is függ, a törvény szerint 65 százalék lehet a sír, a többinek parknak kell lennie. Jászkíséren például akácerdőben terülnek el a sírok, a temetők, a Szent Imre temetőnek pedig a platánok adják meg különlegességét, ugyanakkor van, akit a lehulló levelek bosszantanak. Mivel a fák adják meg a temetők jellegzetességét, szépségét 2005-2006-ban igazságügyi erdészeti szakértővel felmérettük a faállományt, szükség szerint vágtunk és telepítettünk is a város segítségével.

Mikor a legszebb a temető?
Az év során vannak csúcsnapok, ilyen a húsvét, az anyák napja, a temetői búcsúk, a Halottak Napja és a Mindenszentek Napja. Ilyenkor nemcsak mi végzünk fokozott mértékű takarítást, átkaszálást – ezúttal a napokban is zuhogó esőben, esőkabátban, gumicsizmában – de a hozzátartozók is sűrűbben gondozzák a sírokat. Nekünk feladatunk a hulladéktárolók folyamatos ürítése, az illemhelyek megfelelő állapotba hozása, kitáblázása, a temetők rendjének megtartása. A temetők életében nagy kihívás a temetői hulladék elszállítása és elhelyezése regionális hulladéklerakóba. Ezzel a feladattal a temető tulajdonosok meg sem tudnának birkózni az önkormányzatok szerepvállalása nélkül.

Tehát készülnek az előttünk álló ünnepre. Jellemzően milyen feladatok, gondok adódnak ilyenkor?
A legjellemzőbb, hogy nagyon sokan autóval akarnak eljutni a sírokig. Ezt, amikor ilyen nagy tömeg várható, csak kivételes esetben tudjuk megengedni. Az Új temetőben például vagy sorszámot osztunk, vagy rendőri irányítással mehetnek be a látogatók, és ha telítődik a temető, akkor bizony várni kell, amíg mások kijönnek. Ebben is nagy segítségünkre vannak amint említettem, rendőrök és polgárőrök, hogy a reggel nyolctól este tízig meghosszabbított látogatási időben mindenki biztonságosan eljuthasson a szeretteihez. Kiemelt figyelmet fordítunk, és erre kérjük a látogatókat is, a tűzvédelemre. A gyertyákat gyakran éghető anyag közelében helyezik el és elég egy kis fuvallatnál erősebb szél, hogy a baj megtörténjen. Szintén fel kell hívni a figyelmet a személyes tárgyak védelmére, a lopások elkerülése érdekében.

Ezek az ünnepek, de beszéljünk a hétköznapokról is. Mi a tapasztalata az elmúlt huszonkét év alapján: változnak-e kegyeleti, temetkezési szokásaink, hogyan viseljük a gyászt?
Talán kicsit visszább is kell nyúlnunk, hogy érzékeljünk egy folyamatot, ami bizonyosan nem jó irány, ma ugyanis nincs meg az az öngondoskodás, mint régen. A nagyszülők még előre elkészíttették a síremléküket, a temetkezés céljára félretették a pénzt, sőt a ruhát is kikészítették. Ma egy hirtelen temetés nagy anyagi trauma a családoknak. A koporsós temetés 180-200 ezer, az urnás temetés 150 ezer forintnál kezdődik, a kriptás pedig 600-700 ezer forintnál. Mivel a hamvak hazavitele 69 ezer forintból megoldható, kényszerűségből egyre többen választják ezt a megoldást, olykor az elhunyt akarata ellenére. Régebben 80 százalék volt a koporsós temetések aránya, ma már 50 százalék, és ugyanennyi a hamvasztásos temetés is. Ehhez a folyamathoz az is hozzájárult, hogy temetőinkben a magas talajvízszint miatt olykor nem engedélyezett a koporsós temetés.

Ez csak anyagi kérdés lenne?
Annyiban anyagi kérdés, hogy a családoknak a hagyományos temetés nagyobb megterhelést jelent. De a kérdése lényegi része elől nem kitérve, gyakorlatilag eltűnt az a tradíció, hogy az együtt élő nagycsaládokban természetes volt a halotti szoba és az is, hogy a gyerekek belenőttek a búcsúzásba, természetes volt, noha fájdalmas számukra a gyász. Ma már inkább kórházban, idős otthonban gyakoribb a haláleset, elszakad a gyász a családtól, és a feldolgozásának szándéka, kultúrája sincs meg mindig. Mi úgy tapasztaljuk, hogy aki vállalja a gyászt, vallásában, hitében él, vagy nem vallásosként például pszichológustól segítséget kér, az könnyebben dolgozza fel a veszteséget. Magyarországon a vallások iránymutatásán túl ennek nagyon sok jó irodalma van Polcz Allen, Popper Péter, dr. Filig János munkásságában.

És Önök nap, mint nap hogy élik meg a gyászt?
Ha arra gondol, nem lehet hozzászokni. Vannak megrendítő történetek, amelyek alól nem tudjuk magunkat kivonni.  Azt vizsgáljuk, és arra törekszünk, hogy miként tudunk segíteni. Éppen ezért célunk a temetkezési szakma színvonalának emelése, a dolgozók folyamatos képzése, a körülmények javítását célzó fejlesztések. A hozzátartozók pedig szóban, írásban visszajelzik, hogy hálásak az emberi szóért, a segítségünkért.