Tessék parancsolni! – A Csemege ötven éve

Dupla jubileumot köszönthettek szombaton a Csemege üzlethálózat egykori dolgozói. A Pesti Csemege ötven évvel ezelőtt, a Hűtőgépgyári Csemege negyven éve nyitott Jászberényben. Azóta már mindkét, egykor méltán népszerű üzlet végleg lehúzta a rolót.

Szombaton volt a harmadik alkalom arra, hogy a régi csemegés kollégák munkatársi körben idézzék fel az együtt töltött szorgos hétköznapok emlékét. A már hagyománnyá érett találkozóra az előző évekhez hasonlatosan most is szinte mindenki eljött, aki a Csemege kötelékében valaha dolgozott, így több mint hatvanan érkeztek a Sólyom Hotelben rendezett vacsorára. A régi kollégákat Csík Pál, a szigorúságáról és kitűnő szakértelméről híres boltvezető köszöntötte.

A főnök-beosztott viszonynak nyoma sem volt, sokkal inkább egy nagy családi születésnapi partira emlékeztetett az összejövetel, ahol Csík Pál a családfő, az egykori tanulók és kollégák pedig a népes rokonságot alkotják. A szeretetteljes üdvözléseket meghitt beszélgetések, anekdoták sora, vicces és emlékezetes történetek idézése követte. A táskákból előkerültek a fényképalbumok a régi felvételekkel, illetve a mobiltelefonokon is bemutatkoztak az eltelt évek alatt született vagy felnőtté vált családtagok.
 A jókedvű zsivajt Csík Pál köszöntője szakította meg egy időre, aki néhány gondolat erejéig felidézte a Csemege történetét. Emlékeztetett rá, hogy a mai rohanó világban a kereskedelem olyan életformát generált, ahol kevés alkalom adódik a családdal, még kevesebb a kollégákkal való törődésre. Nincs idő megállni, de ezen a napon mégis érdemes néhány órát szakítani arra, hogy fél évszázad eseményeit – noha zanzásítva – emlékezetbe idézzék. Az egykori vezető felelevenítette a bolt oszlopos tagjainak tevékenységét, Ujvári István, Egresi György, Utasi Istvánné, Gondos Károly, Bakó Győzőné, Durucz István szorgalmát, nélkülözhetetlen szakértelmét.

A Pesti Csemege kollektívája nem csak árucikkeket szolgáltatott a vevőknek, hanem kereskedelmi kultúrát közvetített – tudtuk meg az ismertetőből. Nem véletlenül járt ide a város krémje, orvosok, ügyvédek, úri nagyságák. Volt olyan vevő, aki csak egy bizonyos kereskedőtől volt hajlandó vásárolni, és az árut nem egyszer még házhoz is kérették. „A köznép is gyakori vendég volt a boltban, jöttek, hogy lássák azt a széles választékot, a fügét, datolyát, déli gyümölcsöt, francia salátát, kaszinótojást, ami akkoriban csoda volt. Mi pedig versengtünk a vevőkért” – nosztalgiázott a vezető.  Az emlékezésnek ugyancsak hangot adtak a kollektíva tagjai. Még ilyen sok év elteltével is gondolkodás nélkül sorolták az árakat: kaszinótojás 3,30; sült malac 70 Ft; egy adag francia saláta 1,70.

A vevők megszólítása is örökre bevésődött az emlékezetbe „Tessék, parancsolni!” – szólították meg a vásárlókat a Csemege eladói. A dolgozóknak természetesen nemcsak a vevő parancsolt, de a város, sőt az ország politikai vezetése is magas elvárásokkal volt irányukban. A Hűtőgépgyári Csemege üzletben Gorjánc Ignác egykori gyárigazgató, az Iparügyi Bizottság elnöke minden héten megjelent egy-egy felsővezető társaságában, akinek bemutatta a példás ellátást prezentáló üzletet. A szolnoki 60. számú boltot – melynek vezetőjévé Csík Pált nevezték ki – Rákosi Mátyás hatvanadik születésnapja alkalmából nyitották.  A rendszerváltást követően Európa legnagyobb élelmiszeripari üzletlánca, a Julius Meinl vette át a Csemegéket. A berényi Meinl az országban negyediknek nyíló üzletként mintául szolgált a később kialakított 140 bolt számára. A Csemegében dolgozó kereskedők megkülönböztetett presztízzsel bírtak a városban, a hálózat egységeiben tevékenykedni nagy megtiszteltetés volt.

A dolgos hétköznapokat és a háttérben zajló érdekes, mára már történelemmé érett momentumokat felelevenítő beszámoló a legidősebb kollégák és a cég első tanulójának köszöntésével zárult. Virág és személyre szóló kedves szavak kíséretében köszönte meg nekik Csík Pál a sok éves szorgalmukat, kitartásukat. Az elhunyt kollégákra gyertyagyújtással és emlékezetes gesztusaik visszaidézésével emlékeztek.

A rendezvény a vacsora elfogyasztásával és vidám beszélgetésekkel késő éjszakáig tartott abban a reményben, hogy jövőre október elején ismét ott folytathatják a diskurzust, ahol most abbahagyták. „Mert jó ide bejönni.”