Minden évben jelentős forrásokat fordíthatunk fejlesztésre

Hajnal-Nagy Gábor alpolgármesterrel az önkormányzati választások első évfordulója apropóján kezdtük az interjút. Szóba kerültek az akkori elképzelései, a mai helyzet, jövőbeni tervei, sőt még közép-európai kitekintésű kitérőt is tettünk.

Az előző két ciklusban egyaránt a város gazdálkodását, vagyonát felügyelő bizottság vezetője volt. Mi volt mégis az eredeti elképzelése a választásokra készülve?
Ha arra céloz, valóban volt kellő rálátásom a város gazdálkodására, különösen az előző ciklusban. Mivel többségben voltunk mi, kormánypártiak, így a nagyarányú felhatalmazás alapján át tudtuk szervezni a város életét aszerint, amit a választóknak immár öt éve ígértünk. Most, erre a ciklusra a nagy átalakítások végeztével arra gondoltunk, hogy folytatjuk a megkezdett munkát.

Ezt kicsit konkretizáljuk majd, de előbb egy közbevető kérdést engedjen meg! Mennyire változott az elképzelése, ha úgy tetszik az élete azzal, hogy főállású alpolgármester lett?
Az elképzelésem nem változott, az életem azonban jelentősen. Mivel a főállású alpolgármesterség törvény szerint a korábbi munkámmal ütközött, ezért fel kellett számolnom a könyvvizsgáló cégemet, az eddigi egzisztenciámat. Nyomatékosan emlékeztetett az előző kérdésében, hogy korábban is a várost vezetők szűk köréhez tartoztam bizottsági elnökként, azonban lényeges különbség a napi ügyekkel foglalkozni, mint korábban egy bármilyen fontos, de szűkebb szakmai területtel.

Mit jelent ez a gyakorlatban?
Bizottsági elnökként a város gazdálkodásával, vagyonával kapcsolatos feladatokkal foglalkoztam, és azokat módomban állt teljes mélységében megismerni. Alpolgármesterként olykor félóránként kell más és más típusú dolgokban dönteni, amelyek minden részletre kiterjedő vizsgálata egy ember számára lehetetlen, ezért a hivatal munkatársainak a tájékoztatásában kell megbízni tökéletesen.

Az előbb említette, hogy folytatni szeretné(k) az előző ciklus munkáját. Ezt azért kicsit konkretizáljuk.
Kezdem azzal, amit nem ígértünk. Tudtuk, hogy ebben az első évben a korábbi időszak nagy fejlesztéseihez képest hatalmas építkezések, nagy dolgok nem történhetnek, mivel az előző uniós ciklus már lezárulóban, az új pedig még nem nyílott meg. Ezért ezt az évet nem az építkezés, hanem a felkészülés, a pályázatok előkészítése évének terveztük. Annyiban sikeres ez az esztendő, hogy több kész tervünk van már, várva a finanszírozási lehetőségekre. Nekem például szívügyem a kulturális negyed kiépítése a városi Zagyva-sétány mentén, a mozi, a Főnix Fészek Műhelyház és a Kultúr-malom egységével.

A fejlesztésekről, jövőről még beszéljünk, de maradjunk az első év eredményeinél. Itt mire lehet büszke a város vezetése?
Amikor nagy dolgokról beszéltem, a finanszírozás százmillióit értettem alatta. Ebben az évben is sok dologba belekezdtünk – és be is fejezzük –, amelyek gazdaságilag fenntarthatóbbá és élhetőbbé teszik a várost. Ilyen például a közvilágítás megújítása, ami energiatakarékosabb és tízmilliókat spórolhatunk vele, átcsoportosítva ezt a pénzt más területekre. Hasonló projekt a Lehel Vezér Gimnázium zöld energia beruházása a napelemekkel és a kinti uszoda fejlesztése is. Utóbbi esetében a tetőcsere mellett napelemes és hőszivattyút hasznosító kombinált rendszert alkalmazunk. Erre úgy nyerhettünk pályázati pénzt, hogy kész terveink voltak.

Ha a terveknél tartunk, mennyi forrásra számíthat a város a jövőben?
Úgy látjuk, hogy a Területi Operatív Program alapján 4,5 milliárd forint érkezhet Jászberénybe ebben az uniós ciklusban. Ehhez járulhatnak az egyéb országos ágazati és egyéb források.

A felkészülő évnek olyan olvasata is lehet, hogy ez egy lassúbb időszak. A városlakók azonban ennél, valószínűleg nemcsak Jászberényben, türelmetlenebbek.
A közmeghallgatáson mindenki tapasztalhatta, hogy valóban van türelmetlenség az emberek egy részében. Volt, aki meg is kérdezte, hogy minek a képviselői bejárás, ha a csapadékvíz továbbra sem folyik el, és a problémák újra és újra előkerülnek. Emellett a város iránti elvárásai is néha túlzottak néhány lakónak. A csapadékvíznél maradva, még olyan esetben is kihívják a képviselőt, amikor egy kis kapával és öt perc munkával maguk is meg tudnák oldani a víz elvezetését. Nem lekicsinyelve városunknak ezt a nagy gondját, kétségtelen, hogy ma mindenki száraz lábbal akar bemenni az otthonába, ha kiszállt az autójából. Ellentétben a száz évvel ezelőtti vitákkal, amikor sokan ellenezték, hogy lekövezzék a Rákóczi utat, mert az csak arra jó, hogy elcsússzon rajta a ló. Ilyen szélsőséges időjárási viszonyok között, amikor hirtelen esik le korábban soha nem tapasztalt mennyiségű eső, a mi városunk sincs arra felkészülve, hogy azonnal elvezessék az árkok, a csatornák a vizet. Pár óra leforgása alatt igen. És ezen csak sok-sok milliárd forint beruházással tudnánk azonnal segíteni. Ennyi pénzt azonban sehonnan sem remélhetünk egyszerre.

S mennyit remélhetünk? Vagyis, hogy áll a város költségvetése?
Jászberény adóbevétele ebben az évben elérte a 2008-as válság előtti szintet, és örvendetesen növekszik. Noha az idei költségvetés vitájában az ellenzék azzal támadott bennünket, hogy nem óvatosak a számításaink, az egyensúlyt csak a bevételek túltervezésével érhetjük el, ma már talán számukra is látszik a tendencia és az, hogy nekünk volt igazunk. 200-250 millió forint plusz adóbevételnél tartunk, tehát szeptemberre túlteljesült a terv, és még hátra van a decemberi feltöltés. Mindez stabil gazdálkodást tesz lehetővé a város számára, és azt, hogy a kötelezőn kívüli önként vállalt feladatok, területek – sport, egészségügy, kultúra – a megszokott színvonalon működjenek, sőt fejlődjenek. Én úgy látom, hogy minden évben jelentős forrásokat fordíthatunk fejlesztésre. A stabilitás azt is jelenti, hogy a jelenlegi városi költségvetési struktúra fenntartható lesz hosszútávon is.

Talán az olvasók nem kis része úgy gondolhatja ezen a ponton: jó, hogy a város bizakodó, előre tekinthet, de az ő élete ennyire nem tervezhető. Hogyan dolgozza ezt fel egy városvezető?
Paradoxon, hogy miközben naponta több ezer ember jön Jászberénybe dolgozni, közben a város lakossága fogy, és a fiataljaink elmennek. Ez nemcsak jászberényi, még csak nem is magyar jelenség. Az egész kelet-európai régió ezekkel a gondokkal küzd. Legutóbb lengyel testvérvárosunkban, Sucha Beskidzkában is erre a sajnálatos következtetésre jutottunk. Súlyos következményekkel van városunkra is, de nem városi megoldási lehetőséggel bír az itt dolgozók jövedelmi helyzete. Legutóbbi üzemlátogatáson elhangzott, hogy a világpiacon is megálló fejlesztés, mérnöki munka az anyaországban van, az élőmunka-igény pedig itt, Magyarországon. Náluk a tudás, a tőke – amitől Magyarország az elmúlt ötven évben el volt vágva – adott. Mi a rendszerváltozás után nem hoztuk be ezt a lemaradásunkat, sőt bizonyos területeken még inkább elveszítettünk olyan lehetőségeket, amelyekkel felzárkózhattunk volna. Azért tart itt az ország, mert a legnagyobb vállalataink sem közelítik meg azt a technológiai-, illetve tőkepotenciált, amellyel a világpiacon sikerrel megjelenhetnének.

Ez sajnos igaznak, de ugyanakkor lehangolónak is tűnik. Mit lehet tenni?
Két dologban bízhatunk. Egyrészt, Jászberényben garázsból, vagy épp egy szerszámos ládával indultak el vállalkozóink és napjainkra már messze jutottak. Hasonló példa a világban is van, hiszen 1980 körül a dél-koreai autóipar alig létezett, világhírű japán márkák összeszerelői voltak, de felküzdötték magukat. Másrészt a piacon a kereslet-kínálat kiegyenlítő hatása kell, hogy érvényesüljön, azaz magasabb lesz az élőmunka ára, aminek összességében a munkáltató és a munkavállaló számára egyaránt pozitív a hozadéka.

Talán nem is kicsit elkanyarodtunk a városi ügyektől, de említette a fiataljainkat. Térjünk vissza hozzájuk, pontosabban ahhoz, hogy ők hogy térhetnek haza?
Úgy tűnik, hogy napjainkban elsősorban jó technikusok és szakmunkások kellenének, belőlük a legnagyobb a hiány. Ezért indítottuk el a szakképzési ösztöndíj programunkat. Bízva abban, hogy megfordíthatunk egy tendenciát, ma ugyanis nem ebbe az irányba indulnak a fiatalok, és nem erre ösztökélik őket a szülők, noha nap mint nap tapasztalhatják, hogy jó szakemberhez szinte lehetetlen hozzájutni. A kulturális negyed kiépítése, a város élhetőbbé tétele, a sportolási, szórakozási lehetőségek bővítése, a születő gyerekek magas szintű ellátása, iskoláztatása, a lokálpatriotizmus erősítése ugyancsak a fiataloknak szól elsősorban.