Csillagászaink Indonéziában

Városunk két tehetséges fiatalja, Kalup Csilla és Vigh Benjámin képviselték Magyarországot a IX. Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizika Diákolimpián. Október 2-án, pénteken élményeikről tartottak beszámolót a könyvtár kamaratermében.

Az idei, IX. Nemzetközi Csillagászati és Asztrofizika Diákolimpiát Indonéziában, Közép-Jáván rendezték, ahová 41 országból mintegy 218 középiskolás és húsz éven aluli fiatal érkezett a megmérettetésre. Az ötfős magyar csapat tagjaiként indultak a hosszú útra a jászberényi fiatalok is: Kalup Csilla és Vigh Benjamin, a Lehel Vezér Gimnázium végzős tanulói, a Jászcsillagászok Baráti Körének tagjai.

Az élménybeszámolóra nemcsak látványos fotókat és érdekes történeteket hoztak, hanem egzotikus tárgyakat, kóstolókat is. A képkockákat nézve a pulóverekbe, sálakba burkolózott hallgatóság egy órára a páradús, izzasztó Indonéziába csöppent.
A versenyt július 26 és augusztus 4 között rendezték, de a magyar csapat utazással együtt 18 napig volt távol otthonától. A verseny sajátossága volt, hogy minden kommunikációs eszközt le kellett adniuk érkezéskor. Minden csoportot egy kísérő, (guide) vezetett, aki kalauzolta a versenyzőket a megmérettetés idején. Az egyéni verseny három részből állt: fele részben elméleti feladat, negyedrészt adatfeldolgozás, illetve észlelési forduló alkotta. A megnyitó rendezvényt a Borobudur templomban, míg az eredményhirdetést a Prambaran templomegyüttesnél tartották. Sajnos a mieinken éppen a legtöbb pontot érő, öt órás elméleti teszt előtt söpört végig a rosszullét hullám, így nem tudtak maximális teljesítményt nyújtani és helyezést elérni.

Csilla és Benjámin is elmondhatta, hogy felemelő élmény volt számukra a hosszú utazás, ugyanis első repülőútjukon vehettek részt. Budapestről Dohába öt és fél óra, onnan Jakartába kilenc és fél óra volt az út, majd Semarangba jutottak. Útjuk során számos lenyűgöző légi felvételt készítettek: „olyan volt a látvány, mintha földrajzkönyvet, térképet láttunk volna”. Elrepültek homoksivatagok, hegyek, tengerek fölött, vulkánok mellett. A hosszú repülőutakat szintén hosszú buszos zötykölődés követte az ötcsillagos szállodáig, ahol a verseny résztvevőit elszállásolták.

A vidék sajátossága a magas páratartalom, amely általában 80%-os volt. Szállásuk mellett a pálmafák, trópusi növények levelei közül távolabbra tekintve rizsföldek terültek el és egy vulkán is magasodott, melyről pazar fotókat készítettek. Szobáikban gyakori vendégek voltak a gekkók, de a szálloda kertjében pávával is lehetett találkozni. Az étterem félig nyitott, félig zárt helyiségekből állt. Ellátásra nem lehetett panaszuk, megtapasztalhatták az indonéz gasztronómia sajátosságait, köztük azt, hogy minden ételnek édeskés íze is volt.

A közlekedés az európaiak számára meglehetősen kuszának tűnhet első látásra, nem ritka, hogy forgalommal szembe is haladnak. A legkedveltebb közlekedési eszköz a robogó. Jellemzően alacsony házaik vannak, és a nagy városokban is megtöri egy-egy rizsföld a magasabb épületek monotóniáját.

Jövőre Indiába rendezik meg a jubileumi versenyt, melyen Csilla és Benjámin is szeretne majd indulni, tudással, tapasztalatokkal felvértezve, dobogós helyek reményében.