A maximumra törekszünk

Ezúttal a jászberényi röplabda utánpótlás-nevelés egyik legnagyobb büszkeségével, a 18 éves koráig szülővárosában játszó Sándor Renátával beszélgettünk, aki – többek között – négyszeres magyar és kétszeres osztrák bajnoknak vallhatja magát. Az interjú még múlt héten készült a női röplabda Európa-bajnokság előtt, a magyar válogatott alapembereként számon tartott játékossal.

A 24 esztendős ütő az előző idényben bajnoki ezüstérmet és kupagyőzelmet ünnepelhetett a német Stuttgart játékosaként, s a néhány nappal ezelőtti Európa-liga-siker után – ahol a torna legponterősebb röplabdázója lett Renáta –, még az  Európa-bajnokság előtt szakított ránk időt, hogy beszámoljon az érzéseiről és a nemzeti csapatra váró nagy kihívásról. 

Gratulálunk, hogy a törökök legyőzésével elsők lettetek.
Köszönjük szépen! Úgy kezdtünk bele az Európa-ligába, hogy a négy közé jó lenne, ha bekerülnénk, hisz nekünk nem ez a torna volt az elsődleges, hanem ezzel készülünk az Európa-bajnokságra. Aztán a döntőben vérszemet kapott a csapat és meg akartuk mutatni a törököknek, hogy vagyunk olyan jó csapat, mint ők és meg tudjuk őket verni. Nagyon boldogok voltunk, hisz mindannyiunknak ez az első felnőtt válogatott érmünk.

A meneteléseteknek köszönhetően egyre nagyobb röplabdalázban ég az ország. Ebből mit érzékeltek, illetve hogyan élitek ezt meg?
Folyamatosan kapjuk az üzeneteket, hogy gratulálnak és nagyon örülnek, valamint ezen a héten minden napra be voltunk osztva különböző tévés szereplésekre. Kicsit furcsa, hogy most velünk van tele a média. Még egyelőre élvezzük, de hosszú távon nem biztos, hogy meg tudnánk szokni.

Az eredeti tervekkel ellentétben – a szlovéniai Mariborban játszottatok volna néhány edzőmérkőzést – itthon maradtatok a hétvégén és az utazásig Érden készültök, mivel többen is megbetegedtetek.
Sajnos majdnem a csapat fele betegséggel küzdött. Nagyon kihajtottuk magunkat, amíg tartottak az Európa-liga-meccsek, nem tudtunk pihenni eközben, és szerintem várható volt, hogy jönnek a betegségek. Sajnos én az elsők között voltam, aki nem vállalta a maribori túrát, és csak utána pár órával később kaptam az üzenetet, hogy az egész csapat itthon marad. Így két és fél napot pihent a csapat, ami ránk is fért.

Mennyire jelent terhet a számotokra, hogy 28 év után lesz ismét Eb-résztvevő a magyar női röplabda-válogatott?
Nem érzem, hogy a csapaton lenne teher. Reálisan kell tekinteni a dolgokra. Nyilván nem mi vagyunk az esélyesek, de mindent meg fogunk tenni azért, hogy a papírformát borítsuk, akár csak szettekkel is. Nagyon várja már az egész csapat, hogy kiutazzunk, mivel felnőtt Európa-bajnokságon még senki sem szerepelt.

A csoportkörben az Európa-liga-döntőbeli ellenfél, vagyis Törökország mellett a társházigazda Belgium és Azerbajdzsán legjobbjaival is összecsaptok majd. Mennyire forognak a gondolataitok kizárólag az Európa-bajnokság körül, és mit vártok a kontinensviadaltól?
Most már csak ezen jár az agyunk, edzésen is a belgák szokásaikat és játékukat elemezzük és gyakoroljuk, hogy semmi ne érhessen meglepetésszerűen. Mind a három csapatnak úgy fogunk nekimenni, ahogy csak azon a napon képes a csapat, és a maximumot fogjuk kihozni belőle. Az azerbajdzsáni meccsben látjuk a lehetőséget és a kis esélyt, én azt várom, hogy az a meccs nagyon kemény lesz és egy szoros meccsen akár nyerni is tudnánk.
Azóta lejátszották a csoportmeccseket és óriási sikerként könyvelhető el, hogy 28 év után, Azerbajdzsán 3-1-es legyőzésével (a másik két csapattól kikaptak) a legjobb 12 csapat közé jutottak, ahol Németországgal játszanak majd lapzárta után.

Magyarország – Belgium: 0:3 (-15, -8, -18),
Magyarország – Törökország: 0:3 (-20, -20, -14),
Azerbajdzsán – Magyarország: 1:3 (-16, 26, -22, -16).