Ars Sacra

Szombaton délután két órakor szélesre tárultak Isten házának kapui, hogy befogadják az Ars Sacra Fesztivál érdeklődőit a főtemplom épületébe.

A szent művészetek kulturális napja ünnepi szentmisével kezdődött, melyet a Jászberényben szolgálatot teljesítő már elhunyt és ma is munkálkodó papokért, szerzetesekért ajánlott fel Szántó József apát. Az evangélium Lukács szavaival idézte az elhullott magok példabeszédén keresztül a hit megfelelő táptalajba juttatását. Ezeknek az elültetett hitbéli gondolatoknak a gondozására, táplálására hivatottak Isten szolgái, a papok, hogy segítségükkel a hit ereje sokszoros termést hozzon mindannyiunk javára. Isten országának munkásai ők, róluk ír dr. Suba Györgyné Cipruság-virágszál Isten országának munkásai című könyvében, mely munkáért a szentmise keretében Szántó József a Jóisten áldását kérte és köszönetét fejezte ki az egyházközség nevében.
A liturgiát követően dr. Dobos László, a Jászok Egyesületének ügyvivője ajánlotta a könyvet az érdeklődők figyelmébe. Elöljáróban megfejtette a könyv címének talányát: „Legyen ez a munka cipruság azok számára, akik már elköltöztek és virágszál azon lelkipásztorok számára, akik még köztünk szolgálnak.”

A Jászok Egyesülete és a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége Jászberényi Csoportjának közös kiadásában megjelent mű a Jászberényben egykor élt papok, plébánosok, káplánok, kántorok, hittanárok, szerzetesek életére vonatkozó ismereteket foglalja össze. „Letehetetlen olvasmány” – hangsúlyozta ajánlójában dr. Dobos László. A könyv végigvezet a város vészterhes időszakain, lapozgatás közben képzeletben átélhetjük a Berényt ért olyan sorcsapásokat, mint a sáskajárás, tűzvészek, háborúk, járványok, földrengés. Ezekben a nehéz időszakokban nyújtottak támaszt az itt élőknek Isten szolgái. Olyan karizmatikus egyének életébe kapunk bepillantást, mint Nagydaróczi Kovács Flórián, aki II. József idején szolgált városunkban, majd később Szatmári püspök lett, vagy  Kovács Kamill atya, a porciunkula hagyomány újrateremtője, de említhetjük Kovács Mihályt, a Harang című történeti szakmunka szerzőjét vagy, Réz Kálmán atyát, aki a múzeum igazgatója is volt. Helyt kapnak a műben a hitélet hétköznapi munkásai, akik együtt sírtak, nevettek a hívekkel, akik eskették, keresztelték az itt élőket, temették az utolsó útjukra indulókat. Az ötszáz éven átívelő összefoglalóban hatvanhárom lelkipásztorról olvashatunk. Sikeres életpályákról és kettétört életutakról egyaránt hírt kapunk.
A sorok között bepillantást nyerünk olyan népszerű és sokak szívében jó emlékezettel zárt papok életéről, mint Sólyom József, Demeter Mátyás, Kovács József, Farkas József atyák, kiknek pozitív kisugárzására, kézszorítására még sokan emlékeznek. Az igényes, tudományos alapossággal megalkotott mű több mint 2500 jegyzetet tartalmaz. A szerző végigkutatta az Egri Főegyházmegye iratanyagát és az adathalmazt érdekes, olvasmányos leírásokkal gazdagította. Az igényes kivitelű könyvet Nagy Tamás művészi fotói díszítik.”Julika a könyvet lelkével is írta, kitartás és szívósság jellemezte munkáját. Isten legyen neki és segítőinek gazdag jutalmazója” – zárta méltató szavait dr. Dobos László. Vidovich Kálmánné valamint Szabóné Taczman Mária KÉSZ képviselők beszédeikben köszönetüket fejezték ki a szerző és valamennyi segítő irányába, akik hozzájárultak a könyv megszületéséhez.

Végezetül némi kedves noszogatást követően a szerző, dr. Suba Györgyné Kocsis Julianna állt a mikrofon elé, aki hangsúlyozta, hogy az elismerés a férjét éppúgy illeti, hiszen társként, szakmai segítőként végig mellette állt. Az író megköszönte a sok-sok ereklyét, a rengeteg fotót és dokumentumot, melyet a segítők a rendelkezésére bocsátottak. Elismeréssel szólt azok munkájáról, akik jelen voltak és tevékenyen közreműködtek a mű alkotása közben, külön kiemelve Besenyi Vendel és a KÉSZ tagjainak áldozatos munkáját. „Állítson emléket ez a könyv azoknak, akik a vészterhes időkben mindig átmentették hitünket.”

A művészeti fesztivál Besenyi Vendel helytörténész előadásával folytatódott, aki a főtemplom történetéről osztott meg érdekes momentumokat a hallgatósággal. Az 1239-ben betelepült jászoknak 1397-ben, de talán már az 1330-as évek elején is létezett templomuk ezen a helyen. A dokumentumok szerint az akkori gótikus épület a maihoz képest fordított tájolású volt. A történelem során számos átépítést, felújítást élt meg a templom. A török időkben erősen lepusztult, a reformáció idején közösen használta a protestáns és a katolikus felekezet, Rákóczi idején élelmiszerraktárként szolgált. Tűzvész és földrengés is pusztította. Sokáig e falak védelmében őrizték a jászok kürtjét. Ma a város húszezer főt számláló katolikus közösségének 14000 tagja tartozik a főplébániához, melynek főtemploma a Nagyboldogasszony Katolikus Főtemplom. A helytörténész ismertette az ezerhétszázas években készült belső berendezési tárgyak eredetét és művészeti jellemzőit is. Szólt a freskókról, az oltárképekről, a 2800 sípot számláló orgonáról, a szószékről, az Örökmécsesről, a keresztelőkútról és az egykor hat, ma három harangot őrző toronyról.

Az 56-os találatban leomlott, majd a hatvanas években újjáépített toronyban Tarjáni Zoltán kalauzolta az érdeklődőket. A szűk csigalépcsőn egyszerre csak kis létszámú csoport haladhatott a több mint 60 méter magasságú toronyba, de minden bizonnyal senki nem bánta meg a várakozásra szánt időt, mert a látvány, a testközelben elhangzó fenséges harangszó és a szakszerű idegenvezetés igazán megérte a türelmet.