Szocialista nosztalgia

A Dumaszínház utazó cirkuszának Ifjúsági Házba helyezett színpadán hétfő este Aranyosi Péter lökte a sódert Négybetűs szavak című előadásában a berényi közönség derülésére.

Az idén negyvenéves humorista zsenge ifjúkorát még a szocializmus ölelő karjaiban élte. Az akkori rendszer fojtogató védelme az emlékek tükrében mára egészen nevetségessé szelídült. A humoristának az az Istenáldotta képessége, hogy az élet árnyas oldalán is megtalálja a humort, a lét keserűségeit kacagássá formálja. Az est folyamán Aranyosi Péter életének számára jelentős mozzanatait diaképek formájában vetítette a nézők elő, melyhez bőséggel mellékelt tréfás kommentárt.

A fotók tanúsága szerint Péter életének meghatározó figurája volt a nagypapa, aki nem vetette meg az alkoholt, a félvak sofőrrel együtt dolgozó apuka és természetesen a laborasszisztens édesanya, aki hazavitte a munkát. Gondolatban végigjárhattuk a humoristával iskoláit. Elbeszélései alapján elképzeltük a kémiaóra szenvedéseit, a matektanárnő élvezettel bevésett egyeseit, a lánykollégiumban eltöltött hónapok „gyötrelmeit”. Aranyosival együtt képzeletben bejártuk az avasi lakótelepről vezető rögös utat a Rádiókabaré stúdiójáig, majd Fábry műhelyéig, ahol háttérmunkásként a neves humorista gegjeit írja, szerkeszti.

A közel kétórás előadás alatt a Dumaszínház közönsége ezúttal mintha nehezebben oldódott volna. A poénok után sokszor tapsolni is elfelejtettek, pedig Aranyosi bátorította a publikumot, még egy berényi nagyvállalkozó nevét is gyakran bedobta a nevetés előcsalogatása reményében. A vaskos, gyakran indokolatlanul trágár szavakkal tűzdelt poénok azért most is ültek az arra fogékonyaknál, bár néhányan – mint e sorok írója is –, a szünet után már nem tértek vissza az előadásra.