A gimnázium nyári hittan tábora

A dobódéli táborba június 30-án, kedden a nyolcas vonattal indultunk. A 28 diák, Lénártné Emri Ildikó, Kántorné Pataki Erika tanárnők és Kovács József atya nagy várakozással készült a hosszú útra.

Az utazást megszakítottuk, mert ellátogatunk az edelényi várkastélyba. Megtekintettük a gyönyörűen rekonstruált falfestményeket és a parkot. Majd egy kis játék után folytattuk utunkat. A vonat Perkupáig vitt minket. Innen lovas kocsival – az elszántabbak gyalog – tudtuk megtenni a nagyjából négy és fél kilométeres utat szállásunkig, Dobódélig. Bepakolás után eldöntöttük ki alszik sátorban és ki bent a házban. A három zuhanyzónak hála viszonylag gyorsan megfürdött a társaság. Este a sátorozók dolgát megnehezítette a sok ijesztgetési próbálkozás, de ennek ellenére jól kialudta magát mindenki.

Másnap reggel korán keltünk, mivel aznapra az Aggtelki cseppkőbarlang nagy túrája volt betervezve. A több mint hat és fél kilométeres túra folyamán sokféle, bámulatos cseppkőképződményt tekinthettünk meg. Az élményt még különlegesebbé tette, hogy az út középső szakaszát sötétben, lámpákkal tettük meg. A barlangból mindenki épségben kijutott, legtöbbünknek csupán a cipője lett saras.

A harmadik nap ellátogattunk a helyi erdő kolostor romjához. Ugyan a sok kidőlt fa és a talajt tarkító, szétálló gallyak megnehezítették a közlekedést, mégis hamar feljutottunk a romhoz. A kolostor jobb állapotban volt, mint reméltük. Hazatértünk után játékkal ütöttük el az időnket.

Pénteken várlátogatást terveztünk, de számításainkat keresztül húzta a hőség. Végül számháborúval, társasjátékozással, vetélkedővel és kellemes csevegéssel töltöttük a napunkat. Estére bátorságpróbát terveztünk. Tanáraink és a csoportvezetők mindent előkészítettek, és furmányos ötletekkel, lesben várták a holdfénynél a többieket. El is indult a kíváncsi, izgalomra vágyó csapat, de most az ijesztgetőkre várt a legnagyobb meglepetés. Kiderült, hogy a falu környezete vadászterület, és a felfegyverzett, lesben álló vadászok most őket cserkészték be. Sajnos, mi már csak azt láttuk, ahogy a vadász vigyázott rájuk, és minket várnak. Jókat derültünk, ahogy hallgattuk a beszámolót, hogy csalták ki a bokrokból őket. Vicces volt elképzelni, ahogy négykézláb kimásznak, megszeppenve.

Szombaton a reggelünk pakolással telt, mert haza kellett már utaznunk. Ezúttal Mezőkövesden álltunk meg és ellátogattunk a helyi modern templomba. Itt lehetőségünk volt  fagyizni  is egy jót. Este hatkor – vonatpótló autóbusszal – szerencsésen megérkeztünk Jászapátira. Élményekkel gazdagodva és nagyon elfáradva búcsúztunk el egymástól.