Gyertyafény keringő skótdudán és orgonán

Különleges előadásnak lehettek tanúi azok, akik ellátogattak vasárnap este a Ferences templomba, ahol a skót egyházzenéből kaptak ízelítőt Kéri György skótdudás és Makai István orgonaművész közös koncertjén.

A Ferences templomban idén már többször is szerveztek elismerésre méltó koncerteket, hangversenyeket, emelve azok fényét, elmélyítve azok szakrális voltát. Vasárnap este Kéri György, az első magyar skótdudás és Makai István orgonaművész adott közös koncertet. Sisa Menyhért, a templom kántora köszöntötte a padsorokba helyet foglaló, szép számú hallgatóságot, s kívánt nagy zenei élményt, ami talán be is teljesedett az est végére.

A különleges koncerten együtt megszólaló két fúvós hangszer első hallásra talán szokatlannak tűnt az avatatlan füleknek. A skótduda megjelenése a templomokban a XVIII. század közepére vezethető vissza, amikor is a skótok vereséget szenvedtek földjükön az angolok ellen. Sokan meghaltak a csatában, köztük papok is, akiknek a dudások vették át a feladatait. Ők eskettek, kereszteltek, temettek, és orgonaszó helyett dudaszóra énekeltek, imádkoztak.

Így alakult ki a skót egyházzene, melynek alapja a duda volt. Hollywood-i filmek lírai jeleneteiből lehetett ismerős az Amazing Grace című szám, de az Auld Lang Syne skót karácsonyi dal is emlékeket idézhetett a hallgatóságban. Ez utóbbi nálunk Gyertyafény keringőként került a köztudatba, de ballagásokon is rendszerint éneklik a diákok: „…Ó gondolj, gondolj néha rám, a sors bármerre hajt, emlékül küldöm, kedvesem, a régi-régi dalt.” Az ismertsége okán Kéri György arra kérte a közönséget, hogy énekeljék a dalt a duda és orgona dallamaira, ami erőteljes hangszerekről lévén szó, többé-kevésbé sikerült.

Az előadók számára igen kedves dallamokkal, Beethoven Örömódájával és Charpentier Te Deum-jával zárult az előadás, méltó megkoronázásaként az estének, amit a közönség vastapssal jutalmazott.