Gecse Árpád, a Jászság festője

Kedden délután Gecse Árpád Matyó baba című alkotását ismerhette meg közelebbről a művészetpártoló közönség a Hónap műtárgya programsorozat keretében a Szikra Galériában.
A kávézó behajtott spalettái kellemes félhomályba borították a termet, ahol a kiállító állványzaton szinte ragyogott az elemzésre szánt festmény. A kép ismertetését megelőzően Szikra István tulajdonos köszöntötte a vendégeket, akik között helyet foglalt a neves festő néhány rokona és szülőföldjének, Alattyánnak a küldöttsége, Kockás Gábor polgármester, Tóth Ildikó jegyző, Mosonyi Sándor alapítványi elnök, Vass Lajos jászkapitány személyében. A programot Kiss Henriett zenetörténész zongorajátékával kísért ének-előadása színesítette, melyben Mendelsshon darabok csendültek fel.
Nem véletlenül esett a választás ebben a hónapban Gecse Árpád festményére, ugyanis a művész születésének 115. évfordulóját ünnepeljük éppen két nap múlva. Csütörtökön a festő szülőházában kialakított emlékház falán emléktáblát avatnak a jeles alkalom apropóján, mely eseményre a község polgármestere szeretettel invitálta a megjelenteket.

A művész fia, dr. Gecse Árpád munkahelyi elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni az eseményen, de közvetlen hangvételű levélben üdvözölte a galéria tulajdonosait és vendégeit. A Szikra István közvetítésével közzétett írásban dr. Gecse Árpád érdekességeket osztott meg édesapjáról, és a festményről. A Gecse gyermekek a galériában tett korábbi látogatás alkalmával ellenőrizték a kép hitelességét az alkotás hátsó borítóját megbontva, ahol megtalálták az édesapa hitelesítő kézírását az 1936-os dátummal jelölve – emlékezett az írásban a leszármazott. A Matyó baba már megfestésének évében egy berényi kiállításon szerepelt. Dr. Kondás István egri ezredorvosnak annyira elnyerte tetszését, hogy azon nyomban meg is vásárolta azt 65 Pengőért – tájékoztat a levél.
Szikra István már egy debreceni kereskedőtől szerezte meg a képet, aki viszont Egerből jutott hozzá. Az alkotásnak restaurációra volt szüksége, mely munka B. Jánosi Gyöngyi keze munkáját dicséri. A képet a művésznő lánya, Bartos Kinga grafikus értelmezte az érdeklődőknek. Elmondta, hogy a nemesi származású Gecse Árpád művészetében meghatározó szerepet játszott a szülőföld, a népművészet, a magyar identitástudat. Ezeket a jellemzőket hangsúlyozzák népművészeti témákat bemutató festményei, a jászsági táj ihlette képei. Nem véletlenül titulálta Felkai Ferenc a Jászság festőjének Gecse Árpádot. A jász emberek arcát számos portrén örökítette meg, de készített saját magáról is önarcképeket, valamint oltárképek, csendéletek, tájképek, szobrok – mintegy 1500 alkotás került ki a kezei közül. Mesterei, Vágó Pál, Rudnay Gyula, valamint az Apáti Művésztelep, a Szolnoki Művésztelep, a külföldi tanulmányutak egyaránt hatással voltak művészetére. A Matyó baba a kor divatja szerinti enteriőrt ábrázolja, melynek dísze a népviseletbe öltöztetett figura, mely a kép aranymetszésében helyezkedik el. A festmény gazdag színvilága vibrál a vásznon, az anyagszerűség szinte tapintható. Az ábrázolt motívumok a világörökség részét képző matyó hímzést jelenítik meg a háttérként megfestett drapérián. A festmény összességében kellemes, békés hangulatot áraszt.
A műelemzést követően egy pohárka bor társaságában előkerültek az emlékek tarsolyából a Gecse Árpádot övező anekdoták, a kedves visszaemlékezések. A lassan estébe hajló délutánon történet történetet követett. A rokonok, ismerősök egyaránt szívesen felemlegetik a művész közvetlenségét, kiapadhatatlan jókedvét, humorát. Mosonyi Sándor a Bán-hegyi kvaterkázásokra, Vass Lajos egy apró malőrrel rendezett kiállításra, Madarász Katalin a kedves, beszélgetős rokoni látogatásokra, Kockás Gábor pedig arra emlékezett szívesen, hogy az Öregasszony című kép a dédnagyanyját ábrázolja.
A mesélő, kedélyes jász társaság igazán Gecse Árpád ecsetjére kívánkozó volt, aki talán az ég vásznára mindeközben meg is festette kedves barátainak, rokonainak és rajongóinak figuráját.