Pontosan tudom, hol vannak a morális határaim

Szabó Tamás polgármester interjúi során rendre a város aktuális történései, tervei dominálnak, szinte kikövetelik az események az írások idejét, tartalmát, sőt terjedelmét is. A város hetilapjától elvárható, hogy megadja a kellő tiszteletet a város első emberének, noha időnként kellemetlen kérdéseket is kell feltenni. Ezúttal túlsúlyban vannak az utóbbiak, sőt elveinkkel nem megegyezően még a magánszféráját érintő témára is rákérdeztünk.

Polgármester úr, mozgalmas ez a nyár, a napokban rendezte meg Jászberény egyik intézménye az Idősek Megyei Sportfesztiválját, most kezdődik a ZagyvaParty dús rendezvénysorozata. Egyébként is éli rendes világát Jászberény, a Főnix Műhelyfészek udvarán valami furcsa sas készül fából, s ugyancsak ma a kinti uszoda tetejét szedik le éppen. Csendes és zajos vegyesen a város, de mindebből a külvilág semmit sem lát. Ellenben az interneten 87 találatból több mint ötven Jászberény polgármesterének dolgaival foglalkozik. Mennyire örömteli ez a közfigyelem?
Úgy látom, hogy a média egyértelműen keresi azokat a témákat, amelyekben szenzációt sejt. A legjóindulatúbb megközelítéssel talán úgy tűnik, hogy a széles közvélemény számára tanulsággal szolgáló/szolgálható ügyeket, témákat keres. Velem kapcsolatban nyilván ilyennek ítélték meg főleg a lakásügyemet, s noha ez a megközelítés, megvilágítás nem az én gondolatvilágom és ízlésem szerint való, tennivalóm nincs, a témát bízzuk a médiára.

Mielőtt a részletekbe mennénk, a megjelenések számát tekintve az embernek a szőnyegbombázás jut eszébe egyrészt, másrészt az, hogy Szabó Tamás nem szokta föltenni a kezét. Annál keményebb fából faragták.
Nem is erről van szó. Az szinte biztosnak látszik, hogy a híradások zöme nem Szabó Tamásról szól. Nyilvános szereplőről lévén szó, az én cselekedeteimnek, dolgaimnak, azok bemutatásának a média lehet eszköze, módja. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy nem feladata a sajtónak az aktuálpolitika, az aktuális kormányzó hatalom ellenében olyan állításokat, értékítéleteket közvetíteni, adott esetben az én magánéleti döntéseimmel illusztrálva, ami nem része a rendszernek, a történetnek. Még pontosabban fogalmazva, volt itt egy pályázat, és ezt úgy beállítani erkölcsileg, hogy ez elfogadhatatlan, felháborító, s hogy a hatalomgyakorlók lám-lám ilyen erkölcsiséggel, normával bírnak, nos ez minimum aránytévesztés és szereptévesztés.

Polgármester úr, az általánosságok szintjéről ereszkedjünk le a konkrétumokhoz. De kezdjük, egy még általános megközelítéssel. Ha ma döntene, ismerve a hatalmas sajtóvisszhangot, mit tenne?
Minden ide irányuló kritika ellenére – a lemondásomat követelő felszólításig bezárólag –, azt mondom, ma sem döntenék másként, amit tettem, számomra vállalható. Egy évekkel ezelőtt megalkotott és a gyakorlatban alkalmazott eljárási szisztémában, szabályos, kontrollálható rendszerben egy teljesen átlátható pályázat során zajlott a lakás bérbeadása. A kiíráshoz személy szerint semmi közöm nem volt, a rendszer észlelte, hogy megürült egy lakás, megszerkesztették a pályázatot, kiírták, és én hivatalból ezer és egy dologhoz hasonlóan aláírásommal láttam el.

A visszhangokból ítélve nem volt politikus lépés.
Én öt év elteltével is legfeljebb tanuló politikus vagyok. Az ilyenfajta tevékenységen kívül álltam, az orvos szakmában éltem mindennapjaimat. Azt azonban hosszú évek óta vallom, hogy bármilyen területen az elvégzett, becsületes munka és felelősségvállalás ellentételezéssel, díjazással jár. Az ilyenfajta ellentételezésen túl azonban eddigi életemben semmilyen pluszt, többletet, kivételezést el nem vártam és el nem fogadtam. Ez nem része a gondolkodásomnak. Ugyanakkor nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy csak azért, mert a városért dolgozom – pozíciómból adódóan talán a legtöbbet –, éppen ebből a helyzetemből származóan hátrányokat szenvedjek. Nem fogadom el, hogyha bárki jászberényi lakost megillet a pályázás joga, az ugyanúgy jászberényi lakos polgármestert miért kellene kizárni a rendszerből. A jövőben sem kívánok semmilyen előjogot, többletet, pluszt, de azokat a lehetőségeket, amelyek minden jászberényi lakost megilletnek, adott esetben én is igénybe kívánom venni.

Nem lett volna egyszerűbb kiutaltatni szolgálati lakásnak?
Ez másokban is felmerült, mivel ezeket a lakásokat mindig orvos szakmában működők és felsőszintű városi, hivatali vezetők lakták. Ennek ellenére éppen, hogy nem akartam kivonni a város számára hasznot hozó ingatlant a rendszerből. Nyilvános pályázaton indultam és nyertem.

Milyen ez a lakás?
A sajtó szerint különleges, szuper és kurrens lakásról van szó. Valójában bruttó 84 m2-es, teljesen tetőtéri, 2 és fél szobás lakás. Egy ugyanilyen lakás mellette két éven keresztül három kiírt pályázattal, egyetlen jelentkező nélkül maradt. Erre a mostani pályázatra is csak két jelentkező akadt.

A másik egy háromgyerekes család…
Ezt lovagolták meg a sajtóban, hiszen ez átélhető mindenki számára. Nem tájékozódtak, vagy elhallgatták, hogy ez nem szociális bérlakás. A város rendeleteinek megfelelően, piaci alapon az kaphatja meg, aki megfelel a feltételeknek, vállalja az 54 ezer forint havi díjat plusz a rezsit, és önként felajánlott mértékű kauciót fizet. Van olyan rendszere a városnak, ahol a jövedelem, az eltartottak száma alapvetően számít, mert szociális bérlakásról van szó, de ez nem az.

… az Ön családjában is vannak gyerekek, többen is mint hárman.
Az ilyen számháború végképp nem az én stílusom. Tudom, hogy aki a politika világába lép, azt ilyen jellegű hatások érhetik. Ám orvosként és polgármesterként azt is, pontosan tudom hol vannak a morális határaim, ezért a sajtó egy részének erkölcsi elítélését elutasítom.

A Dalkia-ügyről elvonta a figyelmet a fentebb említett lakásszerződés. Hol tart a peres ügy?
Május végén a Kúria elutasította a város keresetét, ezzel a jogi procedúra véget ért. Írásban még nem kaptuk meg a dokumentumot, de a kormány adósságátvállalással kapcsolatos döntése nyomán Pócs János képviselő úrral közösen levelet írtunk a miniszterelnökséget vezető Lázár János miniszter úrnak. Ebben vázoltuk a jelenlegi helyzetet, és megkérdeztük, hogy technikailag hárul-e valami a városra, vagy a kormány és a Dalkia között zajlik a további egyeztetés – egészen az anyagi követelések rendezéséig. A levél hangsúlyos része természetesen a köszönet, amiért a kormány átvállalta a per kapcsán előálló súlyos terhet, lehetővé téve, hogy Jászberény visszazökkenjen normális életébe.

Ez a gyakorlatban mit jelent?
A város költségvetésére a pervesztés anyagi konzekvenciái rányomták a bélyegüket. A kormány döntése nyomán a legutóbbi testületi ülésen jó néhány területen elvégeztük a korábbi megszorítás korrekcióit: a jogos, de felfüggesztett igényekre forrást biztosítottunk.

A Dalkia bizottság dolgozik még?
A testület korábbi döntése értelmében a bizottság szeptemberig vizsgálódik. Teszi a dolgát, és az eredményről tájékoztatja a testületet és a város közvéleményét.

Ugyancsak „rázós” téma a közvilágítási pályázat. 
Nézzük tényszerűen a dolgokat. Jászberény városa önerő nélküli 300 millió forintos uniós pályázattal határidőre, októberre a közvilágítása nagy részét megújíthatja. Ennek következtében az évi közel 80 millió forintra rúgó közvilágítási számlája felére apad. A negyven milliós megtakarítás évről évre jelentkezik, miközben a világítás korszerűbb és biztonságosabb lesz.

Csakhogy az ellenzék egyik prominense szerint a város elbukta a pályázatot, visszadobták az illetékes hivatalok.
A fél igazság ebben az esetben nem félig hazugság, hanem szerencsére teljesen. Az tény, hogy nem egyszer, hanem kétszer kaptuk vissza a pályázatot iránymutatással, hogy min javítsunk. Ezt én úgy veszem, hogy az uniós pályázatok ellenőrzési követelményei is egyre szigorúbbak, még precízebben megnézik, hogy mire mennyi pénzt adnak. Ez azonban jó a városnak is, hiszen mi is szeretnénk a lehető legtöbbet kihozni ebből a fejlesztésből is. Tehát a legkritikusabb kontrollnak is meg kell felelni. Ez megtörtént, a kiírás megszületett, rövidesen nyertest is hirdethetünk, és a kivitelezés időben elkészül. Ha valaki más irányú szempontot keres, mint a tények és a város érdeke, az már megint csak „tiszta” politika. Így idézőjelesen.

A várost igencsak érdeklő témák után kérjük, hogy még két aktuális kérdésre válaszoljon. Épp ma fogadták el a Parlamentben az ország jövő évi költségvetését. Van-e ennek közvetlen hatása a városi büdzsére?
A jövő évi költségvetés ilyen korai elfogadása azt is célozza, hogy a gazdasági élet szereplői és az önkormányzatok is kiszámíthatóbban láthassák az országos szintű financiális szándékokat és folyamatokat. Gyors tennivalónk nincsen, abban erősít meg bennünket, hogy a kormány következetesen tartja magát a meghirdetett elveihez, így mi is ütemesen készülhetünk ősztől a fejlesztési pályázatokra. Azt is megerősíti, hogy a mi szándékunk – a nagyjából évi egy milliárdos fejlesztésekre –, reális célkitűzés.

A fejlesztésekhez kapcsolódik a múlt csütörtöki egyeztetés az Ybl Miklós főiskola vezetésével. A hallgatók terveket is hoztak nekünk, mi is beszámolunk róla ebben a számunkban. Hogy tetszettek?
Szép elképzeléseket hoztak nekünk. A főiskola részéről ez a nyitás eleve rendkívül szimpatikus, és számunkra hasznos és tanulságos is. A Szatmári Malom és a Déryné-tömb fejlesztését járták körül. Sok ötletük van, amit jó lenne részben-egészben megvalósulva látni. Persze minden financiális kérdés is. A malom ügyét megyei pályázatból előrehaladottabbnak látjuk, itt akár ősszel döntés közeli helyzet állhat elő. Annyit mondhatok, hogy az eredetileg kizárólag kulturális koncepciót kissé módosítva tervünket támogathatónak tartják az illetékesek is. A Déryné-tömbre hozott ötleteket egybegyúrva ingatlanfejlesztőket kell megkeresnünk, hogy ők is olyan jónak és megvalósíthatónak tartják-e, mint mi, adott esetben magánerőre alapozva.