Ötvenöt éves érettségi találkozó

A 248 éves, nagy múltú Lehel Vezér Gimnázium 2015. június 20-án tartotta évzáró ünnepségét. Ez alkalmat kihasználva tartották az intézmény 1960-ban végzett a. és b. osztályos növendékei – közösen – az 55. évei érettségi találkozójukat.

Mint vendégek, részt vettek a tanévzáró ünnepségen. Antics István igazgató ünnepi beszédéből tájékozódást nyerhettek az iskola mai lendületes életéről és sokrétű munkájáról. Az ilyen ünnepségen szokásos jutalmazások átadásakor megtapasztalhatták mennyi értékes diák tanul itt. S az egyes tudományterületeken, milyen komoly sikereket értek el. Levonhatták azt a következtetést, az iskola szelleme és a tanárok diákokkal szemben támasztott követelményei szinte semmit nem változtak, csak a körülmények változtak, így az iskola a mai kor igényei szerint készíti fel a tanulókat az életre. Arra törekednek, hogy a társadalom megbecsült, munkájukat és hazájukat szerető állampolgárrá neveljék őket.

A találkozón megjelentek nevében Besenyi Vendel nyugalmazott agrármérnök szólt a jelenlévőkhöz. Megköszönte az itt eltöltött négy évet, szólt az 1956 és 1960 közötti történelmi változásokról, az iskolai évekről, az akkor itt tanító kiváló tanáregyéniségről, majd röviden az iskola múltjáról… Végezetül pedig a mai diákokhoz szólt, többek között ezt mondta: „ A jövő Önök közül várja hőseit. Küzdelmes élet vár Önökre, legyenek tudatában annak, hogy a küzdelemnek mindig van jövője, legyenek realisták, akarják a lehetetlent is.”
1956. szeptember 1-jén 57 Jászberény környéki – városi – falusi és tanyasi fiatal kezdte meg tanulmányait a két első osztályban. Az érettségiig 35-en jutottak el, a lemorzsolódás 46%-os volt. Ennek oka egyrészt, hogy nem bírták a szigorú követelményeket – voltak, akik más középiskolába iratkoztak át –, másrészt többeknek az 1956-os forradalom miatt kellett „önként” elhagyniuk az intézményt.

A végzett 31 fiatalból 77% szerzett diplomát. A végzett 31 főből 18-an élnek, a többiek már fentről figyelik társaikat. A halálozási arány az eltelt 55 év alatt 42%. A találkozón 12-en tudtak megjelenni.
Egykori tanáraik közül tudomásunk szerint még hatan élnek, közülünk négyen tudtak jelen lenni: Balogh János, Nagy József, Halmai György és kedves felesége.
A csütörtöki nap folyamán a helyben lakó diákok meglátogatták a Jászberény temetőiben nyugvó tanáraik, és diáktársaik sírjait.

tanévzáró ünnepség befejezése után megkoszorúzták Sáron András emléktábláját, mely a gimnázium Főtér felőli falán van elhelyezve. Az emléktáblánál minden volt tanáruk emléke előtt tisztelegtek. Majd megtekintették a Főtéren a Papp Géza diáktársuk által a városnak adományozott Lehel Vezér szobrot.
Bevonultak egykori tantermükbe, ahol valamennyien beszámoltak az elmúlt öt év eseményeiről (2010-ben találkoztak legutóbb). Tanáraik beszámoltak a családi életükről, gyermekeikről és unokáikról, valamint azok sikereiről. A volt diákok beszélgetéseinek középpontjában az unokák álltak, valamint a nyugdíjas években végzett munka és elfoglaltságok – valamennyi beszélgetést a családcentrikusság jellemezte.
A baráti beszélgetés fehér asztal mellett folytatódott tovább, a Szikra Galériában. A közösen elfogyasztott ebéd után a galériatulajdonos, Szikra István részletesen bemutatta a képtárat.
A galéria látogatása után elbúcsúztak egymástól. Mindenkiben az a gondolat élt, öt év múlva jó lenne hasonló körülmények és hasonló egészségi állapot mellett újra találkozni.