Népművészeti örökségünk

Jászberény Város Önkormányzat nyertes pályázatának részeként, a Jásztánc Alapítvány és a szakmai partner Jász Múzeum rendezésében „Népművészeti örökségünk” című Helyi érték, helyi termék szakmai fórumot tartottak pénteken a múzeumban az újjáéledt jászsági népviselet és szűcshímzés, valamint ezen népművészeti értékek jelenkori felhasználási lehetőségeiről.

Tajti Erzsébet viseletkészítő, a Jásztánc Alapítvány elnöke és Gál-Dobos Beáta néprajzkutató, moderátor köszöntötte a meghívott vendégeket, a szakma azon képviselőit, akik valamilyen formában; akár hagyományőrző művészeti szakkör tagjaként, akár kereskedőként aktív résztvevője ennek a felelevenítő rekonstrukciós folyamatnak.

A témához kapcsolódóan elsőként a néprajz doktora, Hortiné dr. Bathó Edit tartott előadást a jászok hagyományőrzéséről, mely a XX. század második felében soha nem látott módon éledt újjá. „Mi jászok mind a viseletet, mind pedig a hímzést sajátos arculattal hívtuk újból életre – fogalmazott Hortiné dr. Bathó Edit.
Vetített képes illusztráció kíséretében bepillantást nyerhettünk a korábban feledésbe merült jászsági szűcshímzés 1970-es évekbeli újjáéledéséről, kezdeti nehézségeiről és jelenkori alkalmazásáról. Kiemelte a díszítő művészeti szakkörök hagyományőrző munkáját, akik a rekonstrukciós folyamat úttörőiként újragondolták és szétbontották a mintaegységeket és újratervezték a különböző díszítőelemeken: párnákon, terítőkön, hiszen egy hímzés úgy élhet tovább, ha használatba helyezzük a hímzéssel díszítetett textíliát. Szó esett arról, miként vált több színről egyszínű zölddé a jász hímzés, illetve az is, melyek azon közkedvelt motívumaink: a tulipán, a büdösbogár, kutyatök, amelyek napjainkban is remekül illeszthetőek a lakás belső tereibe, az öltözékeken, használati tárgyakon, közterületeinken.

„A virágjában elmaradt hagyományos viselet nyolcvan évig alussza csipkerózsika álmát, ekkor felé fordul a figyelem és felelevenítjük. Az 1995-ös év az, mely mérföldkövet jelentett a viselet tekintetében. Olyan dátum, ami feltámasztja bennünk, jászokban azt az igényt, hogy mi jász viseletben szeretnénk megjelenni a Jászkun Redemptio 250 éves évfordulójára rendezett ünnepségeken” – mondta Hortiné dr. Bathó Edit. Azóta eltelt húsz év… ezekben az években megnövekedett a viselet iránti érdeklődés, évről-évre egyre többen tartottak igényt arra, hogy jász viseletben jelenjenek meg a különböző kulturális és hagyományőrző rendezvényeken. Ennek érdekében a jász viseletet fel kellett eleveníteni, az emberek számára befogadhatóvá tenni.

A Jász Múzeum kutatásai, Tajti Erzsébet viseletkészítő és varróműhelyének szakmai zsenialitása, a tizenöt éve tartó közös munka, az együttgondolkodás az, ami elősegítette a jász viselet és hímzés újjászületését, továbbéltetését, jelenkori készítését. Ehhez a rekonstrukciós tevékenységhez segítségükre van több helyi méteráru, rövidáru, ajándékkereskedés vezetője is, akik szívügyüknek tekintik a hagyományőrző feladatot. A kereskedők megtaláltak azt az utat, mellyel bekapcsolódhattak a hagyományőrző csoportok alkotó munkájába, akik akaratot és tudást nem kímélve hosszú évek óta dolgoznak azon, hogy a jászság népművészeti értékeinek újabb és újabb felhasználási lehetőségeket teremtsenek és mindemellett előadások, kiállítások keretében országosan, és határon túl is megismertessék jász örökségünket. 

A szakmai fórum idején fiatal tervezők – Molnár Mária Edit, Major Blanka – ruhakölteményeit, ajándéktárgyait, használati eszközeit állították ki, melyeken a jelenkor divatját ötvözték a jász motívumvilág egy-egy elemével.
A koradélutáni közös ebédet megelőzően, a program vendégelőadójaként Beszprémy Katalint, a Hagyományok Háza Népművészeti Módszertani Műhely vezetőjét köszönthettük, aki a már-már elfelejtett barkó értékek továbbörökítése, megújítása érdekében megvalósult mintaprogramot mutatta be a közönségnek.