Máté György szobrászművész kiállítása
A Jász Múzeum ez évi első kiállítás-megnyitójára került sor június 11-én csütörtökön. Máté György szobrászművész alkotásaiból kaphatnak ízelítőt az érdeklődők a múzeum július 27-ig megtekinthető időszaki kiállításán.
A Jász Múzeum harmincöt évvel ezelőtt szervezte meg először a művész műveinek bemutatását, az akkori tárlatnak Jászapátiban a Vágó Pál Emlékház adott otthont.
A tikkasztó meleg ellenére szép számú művészetkedvelő fogadta el a Jász Múzeum és a Jász Múzeumért Alapítvány meghívását, hogy együtt ünnepeljen és köszöntse Máté Györgyöt.
Hortiné dr. Bathó Edit igazgatónő külön köszöntötte a megjelentek körében Szatmári Antalné alpolgármester asszonyt, Balogh Béla önkormányzati képviselőt, Bolla János emeritus jászkapitányt és feleségét Ilona asszonyt, dr Egri Mária művészettörténészt, valamint a művészt és házastársát.
Zenei ráhangolódásként a Palotásy János Zeneiskola tanárai és növendékei könnyed, modern darabokat adtak elő. Huber Viktória fuvolán, Dávid Kornélia Lili oboán játszottak Puskás Adrienn tanárnő zongorakíséretével, Erős Dénes tanár úr pedig gitárszólóval örvendeztette meg a közönséget.
A művész életútját és munkásságát dr. Egri Mária mutatta be. Kiemelte, hogy Máté György a város kulturális és művészeti életének részese, formálója. A főiskola tanáraként, docenseként, majd tanszékvezetőjeként generációkat indított a művészpálya felé. Középületek falán, köztereken elhelyezett alkotásaival naponta találkozhatunk. A Jász Múzeum kiállítása elsősorban ezeket a közösség számára tervezett munkáit kívánja bemutatni, a kisebb teremben pedig az utóbbi évek emblematikus alkotásai láthatók.
„Máté György művészete a köztéri munkák mellett másik régiót is birtokol. Létezik a művészről egy más kép, melynek során másként veszi birtokába a teret, amit hasonló elkötelezettséggel, szenvedéllyel művel. Ezeknek a műveknek az alapgondolatát ő maga is az erőszakhoz vezeti vissza, amely – mint mondja – minden élőlényre jellemző, de az embernél a legnehezebben elfogadható” – fogalmazott dr. Egri Mária.
Végezetül ráirányította a figyelmet arra, hogy milyen nehézségek elé állítja a művészt egy-egy portré elkészítése azáltal, hogy az azonnali felismerhetőségen túl nem térhet el jelentősen a modell kollektív tudatban élő, jellemző megjelenési formáitól.
A méltatást követően a művésztől és Hortiné dr. Bathó Edittől a köszönet szavai hangzottak el. Köszönet illette a kiállítás szervezésében közreműködő Palkó Tibor festőművészt, a művészeti kivitelezésért Asztalos Györgyöt és Sisa Istvánt, a technikai közreműködésért Bugyi Gábort és Farkas Kristóf Vincét.