A táltos festőművész

Palkó Tibor Munkácsy díjas festőművész kiállításának lehettek tanúi a művészetpártolók péntek délután a Szikra Galériában.

A házigazda szerepében Szikra István köszöntötte a megjelent vendégeket, Palkó Tibort és méltatóját, pályatársát a szintén Munkácsy-díjas Szemadám György festőművészt és író – filmrendezőt. A megnyitó emelkedett hangulatát Nagy Mózes klarinétjátéka fokozta.

Szemadám György a kiállított alkotások és az elmúlt évek munkáinak tükrében foglalta össze gondolatait Palkó Tibor művészete kapcsán. Meglátása szerint a kezdeti lázadó típusú, feltűnést keltő, sokszor vadul extravagáns megnyilvánulásokat mára egy monumentális, egységesen erős festészeti anyag váltotta fel. Az ösztönkiélést felváltotta az önreflexióval is átitatott, a külvilágra és a mindenkori művészettörténetre is figyelő felelős minőségteremtés.
 "Különös, félelmetesen rejtélyes világba vezet Palkó festészete, amelyet még emblematikusabbá tesznek a költői, alig megfogható, ám mégis pontos képcímek. A könnyek, a penészfoltok, a sebek, a sebhelyek, amelyek sokszor a szemre irányulnak, vagy éppen onnan indulnak el, de még egyes belső szervek ábrázolásai is visszatérő motívumok ezeken a festményeken. A sámánnak, a táltos embernek azt a képességét látom ezekben a művekben, amelyek révén rejtett betegségeket és sérüléseket tud meglátni az emberben. Mert a táltos gyógyító ember, aki látja a múltat és a jövendőt is." – fogalmazott Szemadám György.

A maszkszerű arcok igen fontos momentumai Palkó Tibor művészetének. Vécsy Nagy Zoltán értelmezése szerint a különös, mimika nélküli arcot viselő alakok és a képek motívumainak alig értelmezhető összefüggései, illetve alkotójuk motivációja az új expresszív formanyelv kínálta szabadság egyfajta radikális szürrealizmusban megvalósuló alkotói erélyességnek gátlástalanságig feszített kiélése.  Szemadám György szerint azonban túl könnyen húzzuk rá a szürrealizmus zubbonyát azokra a művekre, melyek képi összefüggései nem könnyen értelmezhetőek. „Palkó Tibor képei jól értelmezhetőek, ha azokat a nem megszokott itt és most világában helyezzük el, hanem egy ősi, térben és időben távoli mitikus világban” – hangsúlyozta a szónok.
Valóban, a kiállítás anyagának komor színárnyalatú monumentális alkotásai az ősi mítoszok világába, valamiféle titokzatos közegbe visznek. A maszkszerű arcok, a szemekre fókuszáló hangsúlyok félelmetes, sokszor nyomasztó, borzongató hangulatot keltenek. Az alakokon megjelenő foltok, repedésszerű ábrázolások vezetik a tekintetet. A képek rejtélyek és jelek mágikus világába visznek, melyet a képcímek további értelmezésbe helyeznek: Szembefolyó könnyek, Lassított keletkezés, Más természetű harmadik, Villámlástól könnyezők gyümölcsei. Palkó Tibor világlelket kereső kultikus töltetű alkotásai városunk határain messze túlmutató jelentőségű művészetet prezentálnak.