A jászsági népszokások festője

A Szikra Galéria június hónap műtárgyaként, a 162 éve született híres jászapáti festőművész, Vágó Pál Leányportréját választotta. A galéria gyűjteményét gazdagító alkotást, a festő életútját, munkásságát Hortiné dr. Bathó Edit múzeum igazgatónő mutatta be kedden délután a művészetkedvelő közönségnek.

A kellemes miliő, a baráti hangulat, az előadásokat megelőző zenei blokkok védjegyévé vált a tavaly év végén útjára indított rendezvénynek. Szikra István a jelenlévők körében külön üdvözölte jászapáti vendégeit, Kökény Gábort, a jászapáti művelődési központ vezetőjét és kedves feleségét.

Vágó Pál 1853. június 6-án, Jászapátin, jeles redemptus családba, jászkapitány fiaként született. Édesapja már születésekor jogi pályára szánta. Ő a szülői kívánságnak megfelelő tanulmányokat végzett, azonban a jurátusságot soha nem érzett szívügyének, így Münchenben Wagner Sándor mesteriskolájában, majd Párizsban Jean-Paul Laurens-nél festészeti tanulmányokat folytatott. 1881-től a müncheni akadémikus festészetre jellemző, tárgyias felfogású képeket festett, majd hazatérve jászsági jeleneteket festett.

Az előadónő néprajzos szemmel mutatta be a festő örökül hagyott művészetét. Bár Vágó Pál termékeny művész volt, és rengeteg képe maradt fenn, az utókor mégsem teljes fényében őrzi emlékét, pedig élete virágában közismert művésze volt Magyarországnak. A néprajz tudományának doktora az alkotások bemutatása közben felhívta figyelmet, hogy a művész festményein a korhű jelenetek ábrázolásaival nagyon jól nyomon követhetők a korabeli viseletek, a népszokások, melyek lehetőségek tárháza egy néprajzos számára. A festőművésznek sok olyan alkotása maradt fent, melyek jászsági jelenteket örökítenek meg korhű ruházatban, a jászsági népszokásokat, hagyományokat megörökítve. Mint például Vágó Pál temetése, Jár a baba, vagy épp a Menekülők című alkotása. Legmaradandóbbat a történelmi festészet területén alkotott, kortársai gyakorta nevezték az ecset Petőfijének. 1881-ben nagy sikert aratott az 1879-es szegedi nagy árvízről festett képével. Rendkívüli érzékkel ragadta meg a katasztrófa utáni tanácstalanságot. Tevékeny szerepet vállalt az ópusztaszeri ékesség, Feszty Árpád A magyarok bejövetele című – azóta Feszty-körkép néven híressé vált –, alkotása létrehozásában, melyen páratlan tehetséggel festette meg a lovas jeleneteket. Kiemelkedő alkotása az 1900-ban, a párizsi világkiállításra festett, A huszárság története (diadalútja) című festménye. Munkáját Franciaországban a francia Becsületrenddel jutalmazták.

A hónap műtárgyaként választott szénnel rajzolt kép bajor szabad téri környezetben bajor viseletben ábrázol egy merengő nőt, aki teljes nyugalmat sugároz a képet szemlélőnek. Ezt a belső harmóniát talán a képet körülölelő barna ráma színárnyalataival felerősítheti. Az alkotó a képet 1879-ben, müncheni tanulmányai során készítette.

Az előadás végén Kökény Gábor beszámolt arról, miként őrzik emlékét, hogyan ápolják örökségét Jászapáti híres szülöttének. A festő szülőháza, egykori műterme még ma is fennáll, melyben napjainkban múzeum, tájház működik, ahová jó szívvel invitálta a jelenlévő hallgatóságot.