Apponyi Albert a jászok képviselője

A Jászok Egyesülete április 27-én tartotta évi rendes közgyűlését a Pest megyei Megyeházán. Ezen elfogadásra került az egyesület 2014-ban végzett munkájáról szóló beszámoló, a 2015-es év feladatterve, valamint a 2014. évi pénzügyi beszámoló. Az összejövetelen Anka László, a VERITAS Történetkutató Intézet munkatársa tartott előadást Apponyi Albert életútja címmel.

Dr. Dobos László ügyvivő bejelentette, hogy az egyesület megfelelt az új civil törvény előírásainak, és az alapító okiratán átvezetett jogi változásokat a Fővárosi Bíróság elfogadta, bejegyzése megtörtént. Hasonlóképp a Jászságért Alapítvány esetében is. Beszámolt arról is, hogy a Jászok Egyesülete két lábon áll, a tagsági díjak mellett az 1%-ok képezik gazdasági alapját. A taglétszám jelenleg 580 fő, a facebook kedvelők száma pedig 1050. A továbbiakban Anka László emlékezett meg Apponyi Albertről.

Jövőre lesz gróf Apponyi Albert születésének 170. évfordulója, ami a jászok számára azért nevezetes jubileum, mivel 50 éven át volt Jászberény képviselője. Mindvégig szívén viselte a város sorsát, és mindent megtett választóiért, miközben a nagypolitikának is tevékeny alakja volt.

Az Apponyi család tagjai a XVII. században a törökellenes harcok aktív részesei voltak, többen közülük ezekben el is estek. A család a XVIII. század elején szerezte meg a grófi címet. A művelődést is támogatták, nagyapponyi kastélyukban volt az első magyarországi magánkönyvtár is. Alapvetően dinasztiahűek voltak, a nemzet és az uralkodó konfrontációiban mindig a dinasztia mellé álltak. Apponyi Albert édesapja, György a rendi monarchia alkancellárja, majd pedig az utolsó rendi kancellár lett, 1847-48-ban.

Albert a kalksburgi jezsuita kollégiumban tanult. Szülei eleve politikai pályára szánták. Kiváló szónoki, zenei, idegennyelvi képzésben részesült. Később a bécsi és a budapesti jogi egyetemen tanult. Ő maga nyelvzseni volt, hat nyelven beszélt. Elkötelezett zenerajongó, Liszt Ferencet a Zeneakadémia megnyitásával sikerült hazacsábítania.

A család fő rezidenciája, a Csallóközben levő éberhardi kastély, melynek kriptájában nyugszik, ma meglehetősen elhanyagolt állapotban van. A szlovákok egy ideig mezőgazdasági szakközépiskolát működtettek benne, jelenleg elhagyatott.

Apponyi Albert hosszú legényéletébe – csak negyvenes éveinek vége felé nősült – jópár szerelmi kaland belefért. Sokáig tartott kapcsolata Pilisy(Schumayer) Rózával, korának híres luxus kurtizánjával. Románcukat Krúdy Gyula Utazások a vörös postakocsin című regényében örökítette meg. Pongráttz Mária grófnővel folytatott viszonyának gyümölcse is lett: Bereczky Albert, akit Apponyi fel is vállalt és anyagilag támogatott. Nősülése során Apponyi a hangzatos nevű Mensdorf-Pouilly-Dietrichstein Klotildot (Clo-Clo-t) vette feleségül, akitől három gyermeke született: György, Júlia és Mária.

Apponyi sok politikai pártnak volt tagja, átlagosan 4-5 évenként váltott pártot. Jellemzően a kormányképes ellenzék soraiban politizált, azon politikusok között, akik 1867-tel egyetértettek ugyan, de azt módosítani akarták,eközben fél szemmel arra figyelve, hogy hitelüket Ferenc Józsefnél azért megőrizzék. A pártjai nem voltak képesek megszerezni a többséget, egyfolytában pártszervezési, pártfinanszírozási gondokkal küszködtek. Pályafutása során Apponyi egyre balra tolódott, így 1905-től 1918-ig már a Függetlenségi és 48-as Pártban találjuk. Jellemző, hogy a Tanácsköztársaság bukása után azért nem lesz miniszterelnök, mivel egyesek „túl demokratának” találják.

Két ízben, 1906-10 között, valamint 1907-18-ban vallás- és közoktatási miniszter. Több intézkedés fűződik a nevéhez. 1907-es iskolatörvényei ingyenessé teszik az elemi népoktatást, a Katolikus Kongrua az egyházi lelkészek jövedelmének kiegészítéséről szólt.

Az országhatárokon túlnyúló tekintélyét jelzi, hogy a Hágai Nemzetközi Választott Bíróság tagjának választották meg, és az Interparlamentáris Uniónak is képviselője.

Apponyira egyébként – negatív jelzőként, jezsuita neveltetésénél fogva a „fekete gróf” jelzőt ragasztották. Mindazonáltal a szegények támogatására létrejött Paulai Szent Vince Egyletnek tagja és alelnöke volt. Az Országos Stefánia Szövetségnek is elnöke volt 1915-33 között. Ez az egylet a későbbi védőnői hálózat előfutárának tekinthető. A világháborúban éberhárdi kastélyában kórházat rendezett be, ahol felesége és lánya is ápolónőként ténykedtek.

Politikájában alapvetően a békepártiság volt jellemző, amiért is 1911-ben Nobel-békedíjra jelölték. A békepártiság jegyében született egy 1907-es miniszteri rendelete, mely május18-át a béke napjává tette meg. A szarajevói merénylet azonban annyira felháborította, hogy a Szerbia elleni hadüzenetet pártolta. De már 1915-ben kísérletet tesz különbéke kötésére Rómában.

Az I. világháború utáni békedelegációt ő vezeti Párizsban. Monumentális védőbeszéde minden meggyőző érve ellenére a győzteseknél hatástalan maradt. Tekintélye egyre nő, 75., 80. és 85. születésnapja országos ünnep. Még életében utcákat, tereket neveznek el róla – így például a mostani Ferenciek tere Budapesten is sokáig az ő nevét viselte.

Jászberényben 1878-ban bukkan fel, ekkor párttársának, Liptai Béla bárónak a megválasztását pártolja. Amikor az 1881-ben visszalép, magát jelölteti, hogy aztán itt 50 éven át képviselő legyen. Sikerének egyik titka ellenzékisége: az 1867-es közigazgatási reformot, amikor is megszűnt a Jászkunság különállása, és e területeket Jász-Nagykun-Szolnok megyéhez kapcsolták,a helyiek a Redemptio után jogfosztásként élték meg. A katolikus szellemű, agrárnépesség lakta Jászberényben mindig is erősek voltak a társadalmi konzervativizmus hagyományai, ezenfelül a kiváltságok visszaszerzését az ellenzéktől várták- mindennek ideális képviselőjét látták Apponyiban. A városban a Bathó-Koncsek-Tarnay klán több évtizeden keresztül támogatta. Folyamatosan nyert is, hol egyedüli jelöltként, néha azonban kihívók ellenében is. Voltak kiélezett választási küzdelmek, amikor feléje szálltak a tégladarabok. A legkeményebb választás 1896-ban volt, ekkor csak csalással tudott nyerni. Cserébe mindent megtett a városért, így a helyi gimnázium államosítását is tető alá hozta, pénzeket mozgósított, ha úgy kívánta a helyzet. A jászberényi huszárlaktanya áthelyezését Szabadkára azonban nem sikerült megakadályoznia.

Apponyi Jászberényi fellépései nem csupán helyi jelentőségűek voltak. Nagy hatású, a Főtéren tartott beszédeire az országos sajtó is mindig figyelt. Évről évre ugyanazt az emelvényt ácsolták össze számára. A Főtér 1889 ótaviselte a nevét. 1893-ban a város díszpolgárává választották. 1906-ban 25 éves képviselői jubileumát ünnepelték, kétnapos rendezvénnyel. Zászlót is kapott, állítólag olyant, mint amilyent Erzsébet királyné 1857-ben. 

Halála után 107 településen neveztek el róla közterületet. Jászberényben szobrát a Városháza elé helyezték. 1945 után a katolikus arisztokratának nem volt helye a hazai közemlékezetben, így szobra is eltűnt. Az Apponyi térből Sztálin tér lett. Az 1990-es rendszerváltás után egy másik jászberényi teret neveztek el róla, új szobra is készült.

Bognár Mária

 

A korabeli fotókat dr. Bathó Iván bocsátotta lapunk rendelkezésére. Köszönet

érte!