Vallomások a szülőföldről

Szerkesztőségünk a város díszpolgárának, Pro Urbe kitüntetettjeinek és Mecénás díjazottjának három kérdést tett fel. 1. Hogyan fogadta a kitüntetést? 2. Mire büszke leginkább saját pályafutását illetően? 3. Milyen Ön szerint Jászberény múltja és jövője?

Hortiné dr. Bathó Edit
Jászberény város díszpolgára

1. Óriási meglepetéssel olvastam polgármester úr hivatalos levelét, amelyben közölte, hogy ebben az évben én kapom meg Jászberény díszpolgári címét. Bevallom, alig hittem a szememnek! A döntés után nagyon jól működött a hírzárlat, mert egyáltalán nem szivárgott ki, így aztán valóban nem győztem csodálkozni az örömteli híren. A másik reakcióm a végtelen öröm volt, mert ez a díj, ez a cím olyan megtiszteltetés egy ember számára, amiről nem is igen álmodik. Annyira boldog voltam, hogy azonnal el is újságoltam a kollégáimnak a jó hírt, akik szintén nagyon örültek neki. Este pedig a családom tagjaival osztoztam az örömben.
Az április 2-i díjátadó ünnepségen pedig életem egyik legfelemelőbb pillanatát éltem át, amikor dr. Szabó Tamás polgármester úr átnyújtotta a Jászberény Díszpolgára kitüntetést. Azt hiszem ez a legnagyobb elismerés és megtiszteltetés, amit a szülővárosomtól kaphattam.
Engem a jó Isten minden bizonnyal a tenyerén hordoz, mert 1994-ben még negyven éves sem voltam, amikor az akkori Önkormányzat már a Pro Urbe Jászberény Díjra érdemesnek tartott. Akkor azt gondoltam, hogy ez a legnagyobb elismerés, amit valaha is kaphatok a várostól, ahol születtem, s ahol a mai napig élek és dolgozom.  De tévedtem. Az elismerés és a tisztelet legbecsesebb ”koronáját” most kaptam meg.

2. Először is arra, hogy erős akarattal és kitartással sikerült megvalósítanom az álmaimat, kitűzött céljaimat. Pedig nem volt könnyű az út. Az élet úgy alakította a sorsomat, hogy mindig munka mellett tanultam, később pedig már a családi teendők is megszaporították az elfoglaltságaimat.
Nagyon sokat jelentett számomra, hogy hosszú időn keresztül különböző művészeti csoportok tagjaként (Lehel Társastánc Klub, Mozaik Irodalmi Színpad, Jászság Népi Együttes) dolgozhattam, s velük együtt számtalan  belföldi és külföldi siker részese lehettem. Különösen sokat köszönhetek tánctanáraimnak, Bagyari Ildikónak és Papp Imrének, valamint a Mozaik Irodalmi Színpad egykori vezetőjének, Fecske Mártának. A Jászság Népi Együttes táncosaként a legkiemelkedőbb eredményünk az 1977-es Ki-mit-tud? győzelem volt. S aztán 35 évvel később, amikor az együttes megnyerte a Felszállott a páva televíziós versenyt ugyanolyan boldogságként éltem át a sikerüket, mint annak idején, amikor mi álltunk a televízió kamerái előtt.
Sorsom jó csillaga 1977-ben a Jász Múzeumba vezérelt, ahol néprajzosként olyan lehetőséget kaptam, ami nem mindenkinek adatik meg. Tóth János igazgatóm nagyra értékelte a szaktudást, a precíz és alapos munkát. Még kezdő muzeológusként az 1970-es '80-as években bekerülhettem a neves néprajzosokból álló (Szabó László, Bellon Tibor, Barna Gábor, Sztrinkó István, Gulyás Éva, Füvessy Anikó, Örsi Julianna, Nagy Molnár Miklós, Novák László, Bereczki Ibolya, Korkes Zsuzsa, Tóth Judit), országosan elismert szolnoki  kutatócsapatba, akikkel számos nagyjelentőségű néprajzi gyűjtésen vehettem részt (Baranya, Kiskunság, Tápió-mente, Bag, Tiszazug, Ung-vidék, Gömör megye), s emellett még természetesen ott volt a Jászság, amely kifogyhatatlan forrást jelentett egy néprajzos számára. Kollégáimtól megtanultam a néprajzi gyűjtőmunka minden fortélyát, s ezt mind a mai napig kamatoztatom múzeumi munkám során. Az így összegyűjtött hatalmas anyag tette lehetővé a publikálást és a konferenciákon való közreműködést.
Nagyon szeretem a múzeumi munka minden területét, ezért 1994-ben, Tóth János igazgató úr nyugdíjba vonulása után csakis úgy vállaltam el a múzeum igazgatói teendőit, ha nem kell felhagynom a néprajzi munkával. Igaz, a sok adminisztrációs és szervezési munka mellett nem könnyű mással is foglalkozni, de büszke vagyok rá, hogy mindvégig megmaradhattam néprajzosnak is. Kutathatom kedvenc témáimat (táncélet, méhészkedés, szőlőtermesztés, viselet, népi építkezés), amelyekből egymás után születnek a rövidebb, hosszabb tanulmányok, konferencia és ismeretterjesztő előadások. Nagyon örülök, hogy eddigi működésem során mintegy 95 tanulmányom, 240 kisebb írásom, és 7 önálló könyvem jelent meg.
Egy múzeum igen sok lehetőséget ad annak, aki igazán szereti ezt a munkát. Huszonegy éve vagyok a Jász Múzeum igazgatója, s erre is büszke vagyok. Mint ahogyan arra is, hogy 2013-ban, amikor múzeumunk visszakerült Jászberény Város fenntartásába, a meghirdetett igazgató pályázaton az Önkormányzat ismét engem választott.
Egy intézmény igazgatójának lenni napjainkban nem könnyű dolog, örökös kihívást jelent, és a különböző megoldások sokaságát. De kollégáimmal együtt már nagyon sok lehetetlennek tűnő dolgot megoldottunk.
Szakmai munkánk támogatására 1994-ben öt magánszemély segítségével megalapítottuk a Jász Múzeumért Kulturális Alapítványt, amely azóta is munkánk egy tartópillére. Kiadója három kiadványsorozatnak (Jászsági Könyvtár, Jászsági Füzetek, Jászság népművészete) és az immár 22. évfolyamában megjelenő jász és kun települések honismereti lapjának, a Redemptio-nak. Lapunk – amelyet 2006 óta én szerkesztek – volt az első olyan kezdeményezés, amely az egykori Jász-Kun Hármas Kerület ma más megyékhez tartozó településeit újból összekapcsolta.
Nagyon büszke vagyok arra is, hogy a 20. század második felében egyre szélesebben kibontakozó jászsági hagyományőrzés egyik központja a múzeumunk. Kollégáimmal együtt nagyon sokat tettünk, s teszünk ma is a jász viselet és a jász hímzés továbbéltetéséért, valamint a népi ételek népszerűsítéséért.
2008-ban indítottuk el azt a múzeumi önkéntes csoportunkat, amely ebben a formában egyedülálló az országban. Az önkéntesek munkájákra nemcsak a hétvégi ügyeletek ellátásában, de mindenkor és mindenben számíthatunk.
Alakulása óta a Jász Múzeumban működik a Városvédő és Szépítő Egyesület, amelynek régtől fogva titkára vagyok, de munkatársaim is nagyon sok segítséget nyújtanak a városvédő feladatok megvalósításához. Szeretem a városvédő munkát, s örülök, ha valamivel hozzájárulhatok szeretett városom szépítéséhez, élhetővé tételéhez.
Nagyon szeretek gyerekekkel foglalkozni is, éppen ezért jelentett sokat számomra, hogy több mint harminc éven át taníthattam néptáncot az általam alapított gyermek együttesekben (Galagonya és Barkóca Együttesek). A két együttesben összesen nyolc generációt tanítottunk táncos kollégáimmal (Mihályi Gábor, Hájos Tibor, Sinka Gyula, Bódi Tamás, Kuli Zsolt, Dudás Dániel), s oly sok örömet és szeretetet kaptam tőlük, amelyre életem végéig emlékezni fogok. Hasonló módon szeretettel emlékezem a múzeumban működő két gyermek honismereti szakkörre is, amelyeket külsős segítőkkel (Bús Béláné, Némedi Zsolt, Némedi György) és Bugyi Gábor kollégámmal együtt vezettünk több éven keresztül. Tizenegy éven át voltam külső óraadója a Jászberényi Tanítóképző Főiskolának, ahol társadalom néprajzot, folklórt és tárgyi néprajzot tanítottam a tanító és művelődésszervező szakos hallgatóknak. A néprajzot tanuló egykori hallgatók legtöbbje ma is kamatoztatja munkájában az ott tanultakat, ezt számos visszajelzés igazolja.
Most pedig a legújabb „szerelem”, a Jászsági Hagyományőrző Egylet, amelyet 2008-ban alapítottam a Jász Múzeumban. Az egylet komplexen és sokrétűen foglalkozik a Jászság szokásaival, hagyományaival: viselet és szokás bemutatókat tartunk, zenés színjátékainkkal pedig a polgári és népi hagyományokat elevenítjük fel közérthető és szórakoztató módon.
Úgy hiszem a leírtak is igazolják, milyen sokoldalú és érdekes egy múzeumigazgató munkája. Ezért is szeretem annyira a múzeumi munkát, amit nemcsak élethívatásomnak, de egyben a hobbimnak is tekintek.

3. Jászberény múltjában is, mint minden városéban, egyaránt vannak dicsőséges és vészterhes időszakok, de én mégis jobban szeretek a régmúlt nagy tetteire, szépségeire gondolni, mintsem azokra az évekre, évtizedekre, amelyekre nem lehetünk büszkék.
Jászberényre én mindig úgy tekintek, mint a Jászság fővárosára, amely másfél évszázadon keresztül volt a kiváltságos Jász-Kun Hármas Kerület központja is.  Igaz, hogy 1876 óta már nem viseli a hármas kerületi funkciót, de a 21. századi hagyományőrzésben betöltött kezdeményező szerepe ma is követendő példa a két Kunság részére. S milyen lesz városunk jövője? Amilyenné mi magunk tesszük. Mindig is abban hittem, hogy szeretnünk kell azt, amit csinálunk, mert csak akkor lesz igazán eredményes. Így van ez a város jövőjével is. Ha szeretjük ezt a szeretetre méltó várost, akkor minden bizonnyal jó döntések születnek majd a fejlesztését, szépítését, csinosítását illetően is.
Nagyon fontos lenne, hogy minél több fiatal itt maradhatna a városban, itt tudna boldogulni, megélhetést találni. Ehhez a lehetőségek hiánya ellenére is kötődni kellene a városhoz, s megtalálni benne mindazt, ami talán erőt adhatna a nehézségek leküzdéséhez is. Éppen ezért szükséges, hogy a gyerekeink még jobban megismerjék azt a várost, ahol születettek, ahol laknak és tanulnak, s hogy kedvet kapjanak az itt maradáshoz, vagy a visszatéréshez.

Dr. Rédei István
Jászberény Városáért – Pro Urbe

1.Rendkívül megtisztelőnek érzem ezt az elismerést, és különösen meghatott voltam, amikor az emlékérmet átvettem. Akik ismerik a családunkat, tudják, hogy édesapám mennyire lokálpatrióta volt. Nagyon szerette a várost, helytörténet kutatóként foglalkozott a múltjával, foglalkozott műemlékvédelemmel, és részben, mint a helyi nyomda vezetőjének, komoly szerepe volt néhány évtizeddel ezelőtt a helyi nyomtatott sajtó újraindításában is. Itt nemcsak a városi, hanem a hűtőgépgyári újságra is gondolok. Sokat kutatott megyei és egyházi levéltárakban, hogy minél többet tudjunk meg a jászok, Jászberény múltjáról, s oly annyira elhivatottan tette ezt, hogy nyugdíjas korában elkezdett deákos latint tanulni, hogy megértse a régi iratok tartalmát. Régen, ha meghallottam azt a kifejezést, hogy Pro Urbe, mindig arra gondoltam, hogy ezt az elismerést egyszer neki kellett volna megkapnia. Az én Jászberény iránti elkötelezettségem így hát a szülői házból származik, és a meghatottság elsősorban annak szólt, amikor ezt az elismerést átvettem, úgy éreztem, hogy ezt vele közösen kaptuk, s én magam elsősorban neki köszönhetem.
A megtiszteltetés azért rendkívüli, mert végignéztem, hogy korábban kik részesültek hasonló díjban, és úgy gondolom, hogy büszke lehetek, hogy azok közé kerülhettem, akiknek a tevékenységét a város korábban már Pro Urbe díjjal elismerte.

2. A legbüszkébb természetesen a gyermekeimre, a családomra vagyok, ugyanakkor egész életemben szerencsés voltam, mert nemcsak a családban, hanem az élet más területén is mindig nagyon jó közösségekbe kerültem. Így volt ez már az általános, majd a középiskolai osztályban, és később, amikor az egyetem elvégzése után hazajöttem, a munkahelyeimen, vagy épp a kispályás focicsapatban is. Kiváló nagy és kis csapat volt az első munkahelyemen, a Hűtőgépgyárban, a mai napig sok barátom és kedves ismerősöm van az ott eltöltött évek eredményeként, és a jogi osztály néhány fős kollektívája is meghatározó szerepet játszott az életemben. Később a Jászsági ÁFÉSZ, majd az abból alakult CO-OP Star Zrt. kebelében találkoztam kiváló munkatársakkal és emberekkel, sokukkal a mai napig együtt dolgozunk, és nagyon sok fiatal is érkezett a cégünkhöz, akik ma már szintén tagjai ennek a kiváló kollektívának. A család és a munkahely teremt igazi hátteret ahhoz, hogy az ember egy tágabb közösségért is tudjon tenni, s nekem ez a háttér stabilan és segítőkészen mindig rendelkezésemre állt.
Azok a helyi közösségek, amelyeknek hosszabb, rövidebb ideig tagja lehettem, mind nagyon kellemes élményekkel jutalmaztak meg. Épp olyan jól éreztem magam negyedszázaddal ezelőtt a JSE elnökségi tagjaként, mint később a Hamza Múzeum és Jász Képtár kuratóriumi tagjaként, vagy a Jászok Egyesülete helyi csoportjában. A leghosszabb ideje, a közel két évtizede működő Jászsági Menedzser Klub Egyesület elnökeként tevékenykedhetek. Az egyesület igazi klubbá formálódott azzal együtt, hogy a tagjai valamennyien karakterisztikus vezetők, de mindenkiben benne van az elhivatottság a saját munkája iránt, és a tenni akarás a közös sikerekért, Jászberény városért és a Jászságért. Ugyanilyen közösségépítés és nevelés folyik a Yakuzák SE keretei között, amiért is elfogadtam megtisztelő felkérésüket az elnöki posztra. Hasonlóan jó közösségben érezhetem magam a teniszezők között, sok tehetséges fiatallal, igazi versenyszellemmel. Csupán néhány olyan kisebb társaságot említettem, amelyben magam is valamennyiben aktívan részt vehettem, részt veszek, miközben sok olyan kulturális, sport vagy szabadidős kisebb közösség tevékenységét is ismerem, akik a város hagyományait, értékeit őrzik és teremtik, s hozzájárulnak a jövő építéséhez, az itt élő emberek jó közérzetéhez. Sok helyütt jártam már a világban, így nyugodtan kijelenthetem, hogy Jászberényben az emberek nem egymás mellett, hanem együtt élnek, érezhető az erős összetartozás. A családom mellett így hát büszke vagyok arra, hogy jászberényinek vallhatom magam.

3.  A város legnagyobb értékéről, az összetartozás erejéről már beszéltem. Vannak hagyományai, jelképe, kiváló földrajzi adottságai – a Zagyva folyó átszeli a várost, a főváros közelsége, van nagyon szép és barátságos főtere, gyönyörű templomai, kiváló vállalkozások működnek itt, nem lokális, hanem országos és nemzetközi hatással, vannak olyan patinás intézményei, mint a kórház, a gimnázium, amelyeket a legviharosabb és a legnehezebb időkben is büszkén kell magunkénak vallani és támogatni. Van kuriózum számba menő állatkertünk, nemzetközi hírű csángó fesztiválunk, egyre gazdagabb kínálatú kulturális életünk. Sajnos nincs a városhoz méltó szállodánk, és kevés a fiataloknak való szórakozóhelyek száma is. Hogy milyen lesz a város jövője? Az kizárólag rajtunk múlik.
Azokon az embereken, akik itt élünk, azokon a közösségeken, akik tenni akarnak a városért, azokon a vállalkozásokon, akik itt befektetnek, s mindazokon, akik tehetnek azért, hogy a jászberényiek a lehető legjobban érezzék magukat ebben a városban. Én bízom az összetartozás erejében, bízom a jászberényiekben, hogy egy patinás, szép várost őrzünk meg és építünk tovább a jövő generációja számára.

Bolla János
Jászberény Városáért – Pro Urbe

1.Többször elolvastam a város önkormányzatának döntéséről szóló értesítést, miközben folyamatosan erősödött bennem egyfajta büszkeség, határtalan öröm, boldogság. Örülök annak, hogy az önkormányzati képviselők úgy értékelték tevékenységemet, 36 éven át a városért történő munkálkodásomat, hogy az figyelmet, elismerést érdemel. A másik gondolat a köszöneté volt, köszönöm, hogy lehetőségem volt a közösségekért dolgozni, mellyel kiérdemelhettem a Jászberény Városért Pro Urbe érdemérmet.

2.Szerencsére sok olyan dolog volt az életemben, amire az adott időben és ma is büszke lehetek. Büszke vagyok magamra, hogy mindig, minden helyzetben megmaradtam „embernek”. Mindig érzékeny maradtam mások gondjaira is. Büszke vagyok a családomra, mindig ők jelentették nekem a biztos hátországot, megértettek, elfogadták azokat az értékeket, melyeket vallok, mi több követik a példát.
Ez a mostani elismerés nagy megtiszteltetés és boldogság számomra, nagy büszkeséggel tölt el. Büszke vagyok, hogy Jászfelsőszentgyörgy után Jászberény város bizalmából újabb egy évre képviselhettem a jászokat, munkálkodhattam a Jászság hagyományőrzéséért regnáló kapitányként. Büszke vagyok arra, hogy 2012-ben a Magyar Kultúra Napján a Magyar Kultúra Lovagjává avattak sok irányú, kultúrát támogató tevékenységeimre hivatkozással. Büszke vagyok arra, hogy 25. éve vezetem egyesületi elnökként a jászberényi Városvédő és Szépítő Egyesületet. Büszke vagyok arra, hogy 16 éves koromtól nyugdíjazásomig a mezőgazdaságban dolgoztam különböző beosztásokban, melyet hivatásomnak éreztem és ezen a területen is értem el jelentős eredményeket.

3.A múltat megismerhetjük, a jövőt csak sejteni lehet. A múltat az idő, az emlékezet megszépíti – a jövőt szeretnénk szebbnek látni, bízni abban, hogy szebb és jobb lesz. Teljesületlen vágyainkat is a jövőbe helyezzük. Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy gyermekeink, unokáink jövője, élete könnyebb és szebb lesz. Jászberény múltját én szépnek látom, bár voltak nehéz időszakai, de folyamatosan fejlődött. Lakossága gyarapodott, volt idő amikor túlnépesedett, amit csak a Redemptióval megváltott puszták betelepítésével tudott megoldani. A jászok betelepülésétől fogva Jászberény a Jászság gazdasági, szellemi központja volt, köszönhetően földrajzi fekvésének, szorgalmas lakóinak. Mindig biztosította lakói megélhetését, anyagi, szellemi gyarapodását. Ezt a központi vezető szerepét megőrizte a török hódoltság idején, a török kiűzését követően, a Rákóczi Szabadságharc alatt. A Redemptiót követően nemcsak a Jászság, hanem a Jászkun Hármas Kerület valóságos szellemi központja volt 131 éven keresztül. A város őrizte arculatát, szellemiségét. Jászberény és a Jászság ma is a megye legdinamikusabban fejlődő, legfejlettebb térsége.
A jövő záloga a fiatalság. Unokáimat szemlélve bízom a város jövőjében, hogy lehetőséget nyújt a fiatalok számára és abban is, hogy ők elsősorban itthon, ebben a városban keresik a lehetőséget a boldogulásukhoz, hogy itt a saját városukban akarják „megváltani a világot”. Hogy ez így legyen talán még mi, az idősebb generáció tagjai tehetünk valamit egyénileg, vagy közösen, hogy ebben a fogékony fiatal korban fiataljainkat olyan hatások érjék, olyan élményeket szerezzenek, amelyek erősítik bennük a szülőföld, a haza szeretetét, a család összetartó erejét. A kitartáshoz, az állhatatossághoz, a küzdéshez még szolgálhatunk némi példával.

Darázs István
Jászberény Város Mecénása

1. Meglepetést okozott a díj. Nagyon örültem neki, örömmel tölt el, hogy felfigyeltek arra a városban több téren kiemelkedően támogattam Jászberényt. Mindemellett azonban hozzátenném, hogy a vállalkozói szférából, a versenyszférából kevés a jutalmazott, pedig városunkban sok kiemelkedően teljesítő gazdasági szereplő él, akik szintén megérdemelnék az elismerést. A gazdaság fejlesztése minden egyéb mozgatórugója, nélküle nem lenne a városban színvonalas sport és kulturális élet.

2. Arra, hogy negyven éve képes vagyok a saját erőmből boldogulni. Engem nem tört meg a szocializmus, mindig a saját lábamon álltam. Jelenleg négyszáz főnek tudok munkát, megélhetést biztosítani a vállalkozásomban, úgy gondolom a munkám ezért is hasznos tevékenység.

3. Én nagyon büszke vagyok arra, hogy jász és jászberényi lehetek. Véleményem szerint a jász ember egy különleges populációt alkot. Nálunk az úgynevezett átlagembereknek is megvan az a különleges képessége, hogy boldoguljon, megtalálja helyét a világban, sikeres legyen. Ezt bizonyították a mögöttünk álló évszázadok és a jelen is. Én mindig azt mondom, Jászberény nem csak Magyarország, de a világ legjobb városa. A Jászság fővára dinamikusan fejlődik, itt aki munkát keres az talál is, minden feltétel adott a boldoguláshoz, a boldog élethez.