Egy lelki nap keresztmetszete

Március második hétfőjén máshogy indult a hét a Liska Katolikus Szakközépiskolában. Tanítási órák helyett fiatal szerzetesek, külföldről érkezett atyák és mosolygós, barátságos csoportvezetők jelentek meg az egész épületben.

Dr. Novák István főigazgató atya rávilágított az első osztályfőnöki óra utáni gondolatébresztő rádiós beszédében a lelkinap mibenlétére. Szükségünk van megújulásra a tél végén, a tavasz elején, Húsvét előtt legalább annyira, mint a mobiltelefonnak a töltőre, máskülönben használhatatlanná válunk, lemerülünk, kimerülünk.
Iskolánk tagozatai és osztályai ezután kisebb-nagyobb csoportokra oszlottak és úgy vettek részt az egész délelőttös töltekezésen. A legfiatalabbakkal, a 9. osztályosokkal az Isten Mosolya Közösség fiatal csoportvezetői foglalkoztak.  A budapesti egyetemistákból álló, önszerveződő csoport szívesen foglalkozik a fiatalabb generációk evangelizálásával. A fiúk egyik foglalkozásának témaköre a férfi volt. A férfi mint olyan, csupa nagybetűvel. „Milyen az igazi férfi?” – így hangzott a vezetők gondolatébresztő kérdése az önazonossághoz közelebb segítő foglalkozás kezdetén. „Udvarias; kedves; nem erőszakos, de erős; férfiasan gondolkodó; rendszerető; nőket védelmező; hűséges; egyenes; szakállas; szereti a sört és a rockot; szerető; intelligens; alázatos, de közben rettenthetetlen; rugalmas; tanulékony; lelkileg erős” – ilyen és ehhez hasonló gondolatok érkeztek a fiataloktól. Majd a Sráckor című, egy tinédzser legforrongóbb éveit bemutató film jeleneteit megnézve irányított beszélgetés következett a már említett és ideálisnak vélt férfi tulajdonságokról, mélyebb jelentésükről és ezekhez képest a jelenlévő fiúk jellemvonásairól. Eközben a lányok a Végtelen hit című film kapcsán beszélgettek a bennük élő istenképekről.

A végzős diákok egy részével a Szent András Közösség fiataljai foglalkoztak. A nemzetközi, szélesebb körben is ismert közösség tagjai a kincskeresést – főként bibliai szövegek segítségével – tűzték ki célul a csoportmunkában.

Három helyszínen zajlottak a nagyobb előadások. A 10. évfolyamhoz Kukuczka Róbert lengyel atya érkezett, míg a 11-esek Tran Dinh Biet Pál vietnámi lelkipásztort hallgathatták. Mindketten az Óbudai Szaléziak szerzetes közösségéből érkeztek hozzánk. A Bosco Szent János alapította, evangelizálással foglalkozó rend két tagja lenyűgözte a fiatalokat magyar nyelvtudásával. A korábban angoltanárként dolgozó Róbert atya személyes vallomása hivatására való találásáról, a zenei betétek, az origami kereszt készítése, a halállal való szembesülésének őszinte vallomása lefegyverezte a gyerekeket. Pál atya egzotikus országból, a messzi Vietnámból érkezett és már maga ez a tény felkeltette hallgatósága figyelmét. Ő a tékozló fiú történetét boncolgatta hallgatóságával.
A végzős és a szakképzős osztályokkal, tehát a rangidősekkel verbita atyák foglalkoztak. A hivatásgondozásban jártas Hurgoi Sándor Erdélyből, a kommunikációs vezető Marciszkiewicz Tamás Lengyelországból csatlakozott a budapesti Názáreti Missziósházhoz. Előadásuk egyértelmű célja ugyanúgy az apostolkodás volt, Krisztus örömhírének elhozatala végzős fiataljainkhoz. Üzenetüket személyes tapasztalataik, a brazil misszió élményei, videóbejátszások, pantomim jelenet a kísértésről, a magyar és lengyel katolikus egyház közötti különbségek, Czestochowa jelentősége, a szentatya nagyböjti útravalója mind gazdagították.

A lelki napról így vallottak az egyes évfolyamok képviselői:
„Azt a gondolatot viszem magammal, hogy Isten jóságos.” Szilárd, 9. osztály
„Ez a nap segített, hogy jobban megismerjük magunkat, hogy mennyire vagyunk jók és hogy állunk a jó Istennel. Azt mondták, hogy szabad akaratunk van a szeretetre. Azt hiszem, ezt vinném magammal a mai napból.” Barbara, 9. osztály
„Azért van szükség lelkinapra, hogy feltöltődjünk és eszünkbe jusson, hogy miért is járunk ebbe az iskolába, és hogy segítsen elérni a céljainkat.” Dóra, 9. osztály
„Senki sem egyforma és mindenkiben van valami különleges. Soha nem szabad feladni és hagyni magunkat elnyomni.” Adrienn, 9. osztály