Miniszteri kitüntetés a virágkertésznek

Dr. Fazekas Sándor földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter a nemzeti ünnep alkalmából Ujhelyi Imre Díjat adományozott városunk polgárának, Simon Miklós virágkertésznek a virág- és dísznövénytermesztés területén családi vállalkozásban elért eredményei, szülővárosa  lakókörnyezetének  szépítése, civil szervezetek munkájában végzett tevékenysége elismeréseként. Az elismerés apropójából Bimbó utcai kertészetében kerestük fel.

Nem is lehetne jobb helyen kertészet, mint a város virágokról elnevezett negyedében. Stílusosan csupa virágnevű utca veszi körül a telephely környékét. Négyezer négyzetméternyi területen fóliasátrak védelmében valódi virágtenger fogadja a látogatót. Több tízezernyi cserépben katonás rendben sorakoznak a muskátlik, bársonyvirágok, árvácskák, lobéliák, begóniák, az állványzatokon végeláthatatlan hosszú sorokban függeszkednek a petúniák, futó muskátlik. Néhányuk a tavasz első sugarait megérezve már bontogatja szirmait.

Ilyen jelentős méretű kertészet működtetése kiváló szakértelmet feltételez. Hány éves mezőgazdasági tapasztalatot vallhat magáénak?

Már az édesapám is kertész volt, így gyermekkorom óta a növényekkel való törődés – rövid kitérővel – meghatározó része az életemnek. Három évtizeden át zöldségtermesztéssel foglalkoztam Farmoson, dolgoztam a Zöldértnél, részt vettem a hűtőház létrehozásában, mely szintén szorosan kötődik a szakmához, a gazdakörben pedig szinte a kezdetek óta tag vagyok.

Említette, hogy volt némi eltántorodás a gazdálkodó létformától.

Igen. Valójában lakatosként végeztem, a Hűtőgépgyárban dolgoztam néhány évet. 1982-ben gondoltam úgy, hogy inkább a mezőgazdaságra teszem fel az életem.

Nem volt ez akkoriban túl kockázatos vállalkozás, hiszen ez még bőven a rendszerváltás előtt történt?

Valóban sokat gondolkodtam rajta, helyesen döntök e, amikor ezt az utat választom, de az idő engem igazolt. Kezdetekben szabadföldi paprikával foglalkoztunk, azután fóliás kertészetet működtettünk, 97 óta foglalkozunk virágokkal. Harmincegy éven keresztül termesztettünk paprikát. Az azért nagyon kemény időszak volt, mert a mezőgazdaságban nincs szabadság, hétvége, a növény nincs tekintettel a gazda fáradtságára.

A fóliasátorban ott szorgoskodott a nagyobbik fia Miklós, a felesége Erzsike a cserepekkel bíbelődött, a kisebb fiú, pedig éppen most érdeklődött mi legyen a szállítással. Úgy látom, mindenki kiveszi a részét a munkából.

Igen, ez egy valódi családi vállalkozás. Mindannyian itt dolgozunk. A gyerekek, amikor még picik voltak a hátunkra voltak kötözve, úgy szedtük a paprikát. Szó szerint belenőttek a gazdálkodásba – veti közbe Erzsike, Miklós felesége. Miklós fiam Kecskeméten, majd Gödöllőn tanult, kertészmérnöki és környezetgazdálkodói diplomát szerzett. Csaba jelenleg Gödöllőn tanul, agrármérnöknek készül. Mára már tulajdonképpen ők végzik az itt folyó munka javát, én csak segítek nekik, ugyanis már két éve hivatalosan nyugdíjas vagyok.  Miklós az értékesítést, Erzsike, a feleségem a rendeléseket intézi.

Elsősorban kik vásárolnak önöktől, hogyan történik az értékesítés?

A nálunk nevelt virágok kalandos utat tesznek meg míg felnőnek. Hollandiából érkeznek hozzánk, itt megerősödnek, majd önkormányzatokhoz, boltokba, főváros környéki piacokra kerülnek. A Jászberény köztereit díszítő virágok nagy része is tőlünk származik. Hatvan városa szintén a mi fóliánk alatt nevelt virágokkal díszíti a várost már közel tíz éve, de tőlünk rendel Árokszállás, Aszód, Zagyvarékas, Lőrinci önkormányzata is. Természetesen a lakosságot is kiszolgáljuk. Szállítunk kereskedőkhöz és hozzánk is érkeznek az áruért.

Hogyan fogadta a kitüntetést?

Hatalmas meglepetés és még nagyobb öröm számomra ez az elismerés. Tamás Zoltán gazdaköri elnök terjesztett fel a díjra, melyet március 13-án vehettem át a parlamentben. A feleségemmel együtt szervezkedtek és olyan jól titokban tudták tartani az ajánlást, hogy csak az átadó előtti héten jutott a fülembe a jó hír.

Milyen helyet foglal el az elismerés élete képzeletbeli dicsőségfalán?

A legmagasabbra helyezném, hiszen ez egy élet munkájának elismerése, mondhatnám az életem koronája. Ehhez persze kellett a nejem segítsége is, nélküle nem tarthatnánk itt, mert hiába húzom én a kocsit, a feleségem irányítása is kellett a helyes út megtartásához. Kaptam már Aranykalászos Gazda kitüntetést, de az Ujhelyi Imre Díj mindenképp a legmagasabb elismerés számomra.