Kötetszárnyon világgá menve

 „S ha sikerül felfedezni tehetségeket, ha örömöt, megelégedettséget, vagy éppen elgondolkodtatást lehet csalni az emberek arcára, már megérte a fáradozás… az aggódó jó szó, az érdek nélküli őszinte vélemény mind-mind támaszt és motivációt nyújtó megnyilvánulás az írással belső szükségből foglalkozók számára.”

Góg JánosJuhász Gyula-díjas költő gondolatai a Szárnypróbálgatók – Magyar anyanyelvű alkotók országos antológiája 2015. kötetében olvashatóak. 2004 óta minden esztendőben meghirdeti pályázatát a tehetségek felkutatását célul tűző Alföld Művészeti Egyesület Faludy György Irodalmi Műhelye és a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Csongrád megyei Szervezetének Szépíró Tagozata. A beérkezett irodalmi pályaművek értékelő csoportjának vezetését – haláláig Faludy György Kossuth-díjas költő – jelenleg Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költő látja el.

Utasi Hajnalka:
Néma rajz

A fény mindent eláraszt. Beszivárog sejtekbe. Hajnaltitok áradás. Álmodba emelsz,  álmomba emellek, vízcseppként lejtek, szemed sarkában, mint könnycsepp balerina piruettezem. Tudattalan mozdulatod, mint komisz foltot letöröl. Néma rajz. Bezárul életem. Hirtelen halál. Mosolyom illan kezeden. Beszivárog ujjbegyedbe. Félig zárt pillád vak. Szilárd a sötét, de benned rés vagyok. Előled szaladok, és szárnyaim nélkül lassan porladok. Ki vagyok? Vesztébe rohanó könny, árván guruló gyöngy. Reggeli párakép, délibábremegés emlékeiden. Egzotikus csillagjegy, ki nyomot hagyott aszfaltszíveden.

BC_image018.jpg

A Jászságból, Jászberényből líra kategóriában két díjazott nevét találjuk az idén megjelent kötetben, többek közt, az ő írásaikat olvashatjuk: Utasi Hajnalka a kiemelkedő II. díjat, míg Kocsán László a szintén elismerésre méltó Arany Oklevél elismerést kapta az értékelő íróktól, költőktől.

Öröm minden jászsági költő, író szakmai elismerése. Még nagyobb boldogság, ha az írók, költők megoszthatják gondolataikat minden irodalmat szerető érdeklődővel. Erre nagyszerű a Szárnypróbálgatók 2015. A betűk szavakat alkotnak, a szavak sorokat, a sorok gondolatokat, a gondolatok érzéseket varázsolnak a kötetben. Így indul el (hogy egyszer mindenkit elérjen) a szavak varázsa, szabaddá válva, hófehér lapokon, kötetszárnyon világgá menve…

Kocsán László:
Én, a vénség

Potyognak az évek,
reccsenek én,
a vénség,
dűlök hátamon túlra,
az áttiport útra,
nyűtt emlék túrja,
miben tetteimre
sem szentség,
sem mentség,
idegen vagyok,
ördögök,
angyalok,
felesleg jövőm öntsék,
kátyúba fattyút,
szemembe faggyút,
ágyazva gáncsot,
dugva bogáncsot,
nincs min rágódni,
adja a szükség,
jelenben lüktetek,
emészt a holnap éhség,
potyognak az évek,
reccsenek én,
a vénség.