A Profitól a Vadnyugatig

A minden lehetséges díjjal elismert Ennio Morricone olasz zeneszerző februári európai turnéjának egyik énekeseként lépett fel Turi Melinda. Ebből az alkalomból kerestük meg. Turi Melinda a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karán szerzett énekművész diplomát. Az egyetemi évek alatt tanított a jászberényi főiskolán, majd tanárként a zeneiskolában is dolgozott. Öt éve a Szolnoki Bartók Béla Kamarakórus hivatásos énekese, tagja a Szigligeti Színháznak, ahol a zenés darabokban vesz részt.

Miként lehettél részese ennek a nagyszerű produkciónak?

A Debreceni Kodály Kórus és a Csokonai Színház kórusa tavaly már részt vett Morricone egy hónapos turnéján és most ismételten meghívást kaptak. Én a Kodály Kórustól kaptam a személyre szóló felkérést.

Mely városokat érintett a turné?

Január 28-án indultunk és február 21-én érkeztünk haza. A huszonnégy nap alatt tíz ország tíz nagyvárosában léptünk fel, Amszterdamban, Brüsszelben, Londonban, Dublinban, Berlinben, Krakkóban, Prágában, Zürichben, Stuttgartban és Pozsonyban. Mindegyik városban hatalmas arénákban rendezték meg a koncerteket. A legkisebb befogadóképességű a pozsonyi helyszín volt, itt „csak” tízezer néző foglalt helyet. A legnagyobb közönségünk a huszonötezer fős londoni arénában volt.

Mit énekeltetek?

Természetesen Morricone filmzenéket, ezek közül is a legnagyobb slágereket énekeltük. Például a Volt egyszer egy Vadnyugat, A Jó, a Rossz és a Csúf, A Profi, illetve A misszió című filmeket. Fantasztikus élmény volt, amikor egy-egy közismert dallam felcsendült, s a tömeg ráismerve tombolt. Az is előfordult, hogy a mesternek le kellett állítania a zenét, amíg az ujjongás elcsitult. Engem az is megragadott, hogy ugyanaz az operaénekesnő volt a szólista, aki ezeket a betétdalokat eredetileg énekelte.

Morricone valamilyen művészi különcségével szembe találtad-e magad?

Nagyon közvetlen úriembert ismertünk meg a személyében. Nyolcvanhat éves kora ellenére igen energikus. A közönség nagy sajnálatára mindvégig ülve vezényelt, de minden koncertet ő vitt végig. A pontosságot megkövetelte, zeneileg nagyon alapos és következetes volt. Udvariasságára jellemző, hogy a közönség ünneplésekor a szólista hangszereseket egyenként felállította, s ha virágcsokrot kapott, azt a közelében levő hölgyek között szálanként szétosztotta. A turné során Stefano Cuccival és a szólista hölggyel együtt repülővel közlekedett, így közvetlen kontaktusunk nem alakult ki vele. A közös fotók pedig nem tehetők közzé. Mindig két hölgy kísérte, akik közül az egyik a kottáira felügyelt, a másik pedig a tolmács volt.

A turné önmagában is kuriózum, mégis ki tudsz emelni egyet az élményeid közül?

Még most dolgozom fel a történéseket. Olyan volt ez, mint egy szép álom. Talán az volt a legmeghatóbb a számomra, hogy előttem állt az az ember, akinek a zenéjén felnőttem. A mai napig felfoghatatlannak tartom, hogy amióta az eszemet tudom, ezeket a filmeket néztük, ezeket a zenéket hallgattuk, vásároltuk a még szalagos kazettákat. Csak ábrándoztam arról, hogy milyen lehet az a zseni, aki csodákat hoz létre. A sors ajándékaként most együtt dolgozhattam vele.