A nehézségek ellenére kiszámítható és stabil a város költségvetése

 

Jászberény képviselő-testülete február 11-i ülésén 6 milliárd 667 millió 364 ezer forint bevételi, illetve ezzel megegyező kiadási főösszeggel elfogadta a város 2015-ös költségvetését. Az előkészületek mind a hat bizottságban folytak, de viták bőven maradtak a testületi ülésre is, különösen az utóbbi hetekben kipattant vesztes Dalkia-per kimenetele és lehetséges pénzügyi hatásai miatt. Az ellenzék természetes kritikái mellett ezúttal a várost vezető frakcióból is elhangzottak ellenvélemények. A testület többségi szavazattal elfogadta a költségvetést. Ebben a számunkban az előterjesztő és a végrehajtásért elsősorban felelős polgármester olvasata iránt érdeklődtünk, a bizottsági elnököket jövő héten szólaltatjuk meg.

Polgármester úrnak ez az ötödik városi költségvetése, tehát mondhatni, gyakorlott előterjesztő, amire most nagy szüksége is lehetett. Mielőtt a részletekbe mennénk, hogyan látja ennek a rendeletnek a hangsúlyait?

Szám szerint valóban ez az ötödik költségvetés amit levezényelek, de inkább csak a negyedik, amit magaménak érezhetek. A 2010-es választásokat követően szinte azonnal neki kellett állni a következő évi gazdálkodás megtervezésének. A szándék meg volt akkor is, de részben a tapasztalat hiányzott, másrészt ilyen bonyolult rendelet esetében súlypontokat áthelyezni egyik hónapról a másikra nem lehet. Ezért az a költségvetés a megelőző évek által kijelölt pályától alig tudott elrugaszkodni. Ahhoz 2011-ben át kellett alakítani a struktúrát és sok mindent, s ezekre alapozva lehetett valóban saját értékrend alapján megtervezni a következő évi, 2012-es gazdálkodásunkat.

Nagyon ne mélyüljünk el a távoli múltban, hogy legyen terünk a mostani helyzet elemzésére. Mégis mi jellemezte az Ön által kialakított struktúrát?

Egyiknél sem rugaszkodtunk el a valóságtól: az igények és a lehetőségek összhangba hozása jellemző rájuk. Egyszerre kellett a városüzemeltetést új alapokra helyezni – ami több forrást igényelt –, fejlesztéseket elindítani és végig vinni. Az élet igazolta az elképzeléseinket, működési többletet értünk el, amit fejlesztésre lehetett átfordítani, és maradt minden évben pénzmaradvány, tehát a terven belül tudtunk maradni.

A megváltozott körülmények, az államháztartás átalakítása, különösen az önkormányzatok finanszírozásának átalakítása ellenére mi a folytonosság a korábbi évek és az idei költségvetés között?

A változás az élet velejárója minden más területen is, mégis éppen a nagy átalakítások átláthatósága és nagyobbrészt lezárulása miatt kiszámítható és stabil a város költségvetése most is, ahogy az előző években is az volt. A bevételeink enyhén emelkedő tendenciát mutatva megbízhatóan kalkulálhatóak, és az is tudott, hogy kötelező feladataink ellátásához az állam a saját bevételeink körülbelül húsz százalékát igénybe veszi. Ez a változás nem kedvez a városnak, de ismert és lehet rá készülni. A kérdésében rejtetten azt éreztem, hogy emiatt nem berzenkedünk-e, vagy éppen miért nem szólalunk fel. Azt, hogy az állam teljes körűen és jó színvonalon finanszírozza az óvodák fenntartását, mindenki természetesnek tartja. Azt is, hogy Jászberény a tehetősebb települések közé tartozik az országban. Ezzel meg az jár, hogy az országos teherelosztás kialakítása során a törvény szolidaritási alapon a gyengébb településeket támogatja, az erősebbektől meg elvárja, hogy boldoguljanak maguktól is.

Ebből a rendeletből úgy tűnik, hogy ez a támogatás – vagy valami más –, hiányzik.

Félreértés ne essék, az önkormányzatok finanszírozási rendszerének átláthatósága és igazságosnak minősítése nem jelenti azt, hogy a mostani forrásainknak a dupláját ne tudnánk valós igényekre elkölteni. Azonban most ez a helyzet, amihez alkalmazkodni kell. Sőt, ha azt szeretnénk, hogy a következő években az utóbbi ciklusban megszokott hivatali, városüzemeltetési színvonalat elérjük, esetleg növeljük is, át kell gondolnunk a kötelező, de főleg az önként vállalt feladatainkat. Ésszerűsíteni kell a tevékenységünket, hogy az elvárásoknak is megfeleljünk, de mindezt még hatékonyabban, a lehető legkisebb ráfordítással érjük el. Ehhez át kell tekintenünk az egész struktúrát, a cégeink működését, a polgármesteri hivatal egészét, beleértve a státuszokat is.

Ez, ha úgy értjük, egészen vészjóslóan hangzik…

Csak előrelátás és realitás van az elmondottak mögött. Mindig a legnagyobb tételeket vizsgálja meg a vállalkozói szféra is, és onnan halad a látszólag apróbbak felé. A polgármesteri hivatalban a legnagyobb tétel a bér és járulékai. Ha ehhez hozzátesszük, hogy 2016-ban elindul a köztisztviselői életpálya-modell, amit az állam karcsúsítással, de a rendszerben maradó legrátermettebbek jövedelmének jelentős emelésével képzel el, máris kapcsolódunk ehhez a folyamathoz. Nem akkor, bevezetéskor tárjuk szét a kezünket, hanem ezt az évet arra is felhasználjuk, hogy ebbe az irányba tereljük a dolgokat. A városlakók számára nem gondolom, hogy vészjósló, ha arra törekszünk, hogy a növekvő feladatokat színvonalasabban, ügyfélbarát módon, de pont annyian és ne többen végezzük, mint ami a leghatékonyabb munkavégzéshez elengedhetetlenül szükséges.

Nem szeretnénk népszerűtlen ötleteket adni – szerencsére a költségvetésben sincs ennek nyoma –, de nem merült fel az adóemelés ötlete?

Különösen a Dalkia-per elvesztésének hírére a városból érkeztek olyan felvetések, hogy a rendkívüli helyzetre való tekintettel és hivatkozással ez is megoldás lehet a gondunkra. Ez azonban a hosszú távú elképzelésünkbe egyáltalán nem illik bele, ezért elvetettük. A helyi adók lakosságot érintő szintjét változatlanul hagytuk. Így tettünk a vállalkozások esetében is. Ami enyhe bevételnövekedést terveztünk, azt a gazdaság erősödésére alapoztuk.

Múlt héten bőven írtunk a Dalkiáról, azóta még új fejlemény nincs. A költségvetés kapcsán mégis kötelező megkérdezni, hogyan lehet kezelni ezt a problémát? 750 millió forint…

Felvettük a kapcsolatot a céggel és a kormányzattal is. Az első lehetséges megoldás, hogy állami segítséget kérve a február végén, március elején kiírásra kerülő Forráshiányos Helyi Önkormányzatok Támogatási Pályázatán indulunk, remélve a gyors és számunkra kedvező elbírálást.

Még mindig a részterületek áttekintése előtt, mi lesz az idei év jellemzője?

Az előbb említetteken kívül, amit összefoglalóan újraszervezésnek jellemezhetnénk, a másik nagyon fontos feladatunk a 2014-2020-as uniós ciklusra való felkészülés. A kötelező feladatainkra meg vannak a forrásaink, de az évek során önként bevállalt területekre nem. A fejlesztéseknél várható megtorpanás, azért különösen hangsúlyos olyan pályázati anyagok előkészítése nagy számban, amelyek eséllyel pályázhatnak a megyei és a szakági kiírásokon is. A megyei források évi 8 milliárd forintot tesznek ki, s a megyeszékhely nem ebből részesülhet. Ha fejlettségünket is bekalkuláljuk, ami ebben a tekintetben nem előny, nagyon jó anyagokat kell összeállítanunk, hogy évi 500 millió körüli összeget elnyerjünk, mikor beindul a pályáztatás.

Tekintsünk át néhány részterületet. Az utolsó pillanatokban két nagy változás érhető tetten a tervezett, a végszavazásra beterjesztett és elfogadott költségvetés között. Nem adja el a város az ÉMÁSZ részvényeit, és jelentős pénzt kap a kosárlabda. Mi áll a háttérben?

Ami az ÉMÁSZ részvényeket illeti, a „családi ezüst” részei. Évi 10 millió forint körüli hozadékuk van, piaci értékük pedig 90 millió forintra tehető. Több bizottság is javasolta, hogy most ne adjuk el. A kosárlabda támogatása 86 millió forintos összeget takar, amire többen felszisszentek. Ez az összeg azonban nem támogatás, hanem kölcsön, amit az év végén visszavárunk. Alapvetően a főszponzor kilépése miatt került kritikus helyzetbe a sportág. Mi azt kértük a röplabdásoktól és a kosarasoktól is, hogy a tavaszi idényt tisztességgel fejezzék be. A röplabdások ezt lényegében önerőből megoldják.

A főszponzor két éve lépett ki a rendszerből a kosarasoknál: van remény a mostani kölcsön visszanyerésére?

Vitathatalan a kosárlabda másfél évtizedes eredményessége, előretörése a teljesen amatőr státusztól az első osztályú bajnokságig. Száznál több utánpótláskorú fiatal sportol általuk versenyszerűen, a nagy csapat pedig szórakozást, örömet okozott a város sportszerető lakóinak. Nem mellékesen a magasabb osztályba jutás révén TAO-s pénzeket nyertek el, ebből a bercsényi úton multifunkcionálissá fejleszthettük a lerobbant sportcsarnokot, sőt, a Nagyboldogasszony iskola sportcsarnokának megépítése is a velük való együttműködés révén vált lehetővé. Mi most a restancia rendezésére vállalkoztunk, mivel az a veszély fenyegetett, hogy a várossal közös vagyoni elemek veszélybe kerülhettek volna. Ezen vagyonelemek egyben a kölcsönünk garanciái is.

Az újragondolás tehát a sportra is vonatkozik?

Annál is inkább, mert ebben az évben kifut az előző sportkoncepciónk, mindenképpen újat kell alkotnunk. Vannak sommás vélemények, hogy sokat költünk a sportra, és van ezzel ellenkező álláspont is. A mostani költségvetésben felsejlik valami a koncepciót illetően, de alapos elemzést kell végezni a sportlétesítmények fejlesztését, tulajdonlást illetően, és az egyes sportágak támogatását, támogathatóságát tekintve is. Például a Yakuzák szerepvállalása megnövekedett a városban, amit infrastruktúrához juttatásukkal is elismertünk. Itt is vizsgálni kell az ütemezést, hogy a további fejlesztéshez mikor tud a város kapcsolódni.

Összességében talán nem, de a fősoron némileg kisebb összeg szerepel a kultúráért leginkább felelős saját cég, a Jászkerület neve mellett, kerekítve 178 millió forint.

Így, hogy elsősorban felelős, helytálló a kérdés, mert sokszereplős a városi kulturális élet, és a támogatásunk is tekintettel van az új belépőkre is. Így a Malom Film-Színház a neki juttatott épülethez magasabb támogatást kapott. Általánosságban azonban itt is fel kell vetni, hogy a kulturális programok mennyisége, minősége, tágassága tekintetében meddig tud elmenni a város? Kiemelt nagy programjaink, a Csángó Fesztivál, a Mézvásár, az Expo messze viszik a jó hírünket, ám egyébként egy-egy évben kitehetjük másként is a hangsúlyokat. Azt várjuk, hogy tanúsítsunk leleményességet, ötletességet ezen a területen is.

A város másik nagy cége, a Jászberényi VV Nonprofit Zrt. a város sokféle szolgáltatásáért felelős. 2010 óta látványosan tisztább, virágosabb a város. A társaság az állatkerttől az ingatlanüzemeltetésig számos feladatot kapott. Viszont kevesebb pénzt.

Többnyire az előző évi finanszírozási szintet tudtuk biztosítani, ami kevesebb, mint amit a cég igényelt. Ez a korábbi években is így volt. A megközelítés azonban ennél komplexebb: például a második legnagyobb fejlesztésünk éppen ezt a területet érinti, kerekítve 370 millió forintba kerül a hat új kukásautó és a kétezer komposztáló láda. Ha az önerőt tekintjük, akkor ez a város legnagyobb beruházása, 93 millió forint. Azt is vegyük figyelembe, hogy a közmunkások is besegítenek a köztisztasági feladatok ellátásába. Ismerve a cég erényeit, az újra, ésszerű átszervezésekre fogékonyságát, bizton reméljük, hogy a város gondozása a megszokott színvonalú lesz, illetve a szelektív házhoz menő szemétgyűjtés bevezetésével még jobban szolgálja a város lakóit. 

Nemcsak rájuk, de mindenkire vonatkoztatva úgy gondolom, nem utópisztikus vágyam, hogy ha kell munkamorálban, mentalitásban a városért dolgozók többet vállalnak, amikor arra szükség van.

Végezetül egy nem provokatívnak szánt kérdés: Annyit beszéltünk eddig a pénzről, valóban ennyire mindent befolyásol és meghatároz?

Egy jól működő, élhető, szerethető város víziója számos közösségi elemet tartalmaz, nemcsak szép épületeket. A kultúra, az oktatás, a sport, a civil élet menedzselése legalább ugyanilyen fontos. Van, amit pénz nélkül nem lehet el sem kezdeni, vagy éppen a megszokotthoz képest vissza kell venni a tempóból, a színvonalból. 

A költségvetés előkészítő megbeszélései során szinte minden partnerünk megértette, tudomásul vette a város jelenlegi helyzetét, és hajlamos volt az együttgondolkodásra. Abban is egyetértettünk, hogy a fürdővízzel együtt ne öntsük ki a gyereket is, és amint kedvező változás áll be, pótoljuk a mostani költségvetés hiányosságait.