Tél a Szikra Galériában
Gy. Riba János festőművész Szánkózó gyerekek című festményével ismerkedhetett meg a művészetpártoló közönség kedden a Szikra Galéria Hónap műtárgya sorozat februári rendezvényén.
A hónapról hónapra egyre népszerűbb képzőművészeti esemény lassan „kinövi” a kávézót, a zsúfolásig megtelt teremben a pótszékek is gyorsan gazdára leltek.
Szikra István galériatulajdonos megkülönböztetett tisztelettel köszöntötte a festőművész megjelent családtagjait, így lányát, Magdolnát, unokáit, Tamást és Tímeát, vejeit, Máté Lajost és Deák Györgyöt, valamint dédunokáját, Izabellát. A betegsége miatt távollévő lányáról, Sáráról is megemlékezett. Lapunknak is köszönetét fejezte ki a program igényes közzétételéért.
A Szánkózó gyerekek című mű két okból vált február kiemelt alkotásává. Az évszak által kínált aktualitáson túl a festőművész február 11-én lenne 110 esztendős.
A hagyományoknak megfelelően az est zenés műsorral kezdődött. Kis Ákostól két gitárszóló, Péterné Varga Erzsébet tanárnő és Kecskés Karina előadásában pedig Sosztakovics Tavasz keringő című négykezes zongoradarabja hangzott el.
A művész lánya, Maleticsné dr. Riba Magdolna a festmény bemutatását megelőzően a család nevében mély meghatottságát fejezte ki, amiért ilyen sokan tisztelegtek édesapja emléke és festészete előtt.
Kuriózumként egy fél évvel ezelőtt a birtokába került, 1938-ban megjelent törökszentmiklósi lapból idézett: „A harminchárom éves Riba János festőművésznek fiatal kora ellenére nagyérdemű művészi múltja van. Részt vett a Nemzeti Szalon téli tárlatán 1932-ben, és ugyanebben az évben Bergamoban, az olasz mesterek kiállításán is bemutatta képeit. Impresszionista festő, Rippl-Rónai követője.”
Tájképein a Zagyva szinte valamennyi kanyarulatát megörökítette, zsánerképein a Jászságban élő emberek hétköznapjai köszönnek vissza, portréi stílusát Csók Istvánéhoz és Barabás Miklóséhoz hasonlítják. A világos, üde színvilágától egyedi jászalsószentgyörgyi templombelső is az ő keze munkáját dicséri.
A Szánkózó gyerekek az 1940-es években készült impresszionista alkotás. A művész az általa „ezüst tónusú”-nak nevezett képei között említette, utalva ezzel a kék és fehér színek sajátos vibrálására. A festmény hátterében a hó leple alatt megbújó házak csendességével ellentétben áll a kép előterének mozgalmassága. Az önfeledten játszó gyermekek vidámságán, a gyermeki örömön keresztül a kép az életszeretet közvetíti. Többen a Huszár utca környékét, a Zagyva gátat vélték felismerni a festményen.
A kötetlen beszélgetés során egy családcentrikus, három lányára büszke apa személyisége is kirajzolódott.
A művész lányai nem örökölték édesapjuk tehetségét, de a genetika hatása felbukkanni látszik a kilencéves dédunoka, Izabella képeiben.
Az alkotás február végéig tekinthető meg a Szikra Galéria nyitvatartási idejében.