Jászberény díszpolgárai anno

A Városháza megújulását követően a megszépült belső térbe, a lépcsőfeljáró két oldalára kerültSisa józsef és fiai által készítette iparművészeti tábla. Egyikükön a díszpolgárok neveivel. A róla megjelentetett fotónk kapcsán több kritika elhangzott, hogy ki miért nincs a felsoroltak között. Összeállításunkból ez is kiderül. 

Az alapkérdés hamar eldőlt, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy ezúttal a város vezetése az „újkori” díszpolgárokat tüntette fel a táblán, tehát azokat, akik az 1989-es rendszerváltást követően kapták meg a címet. Így lehetséges, hogy fel van sorolva egy Habsburg (Ottó), de nincs ott Kossuth Lajos. Ez tehát alaptalanul váltott ki indulatokat. 
Nem is ez a lényeg, inkább örültünk a sorjázó neveknek, hogy ez sincs rajta, meg az sem, ugyanis ez azt mutatja, hogy sok-sok év után is számontartja a város emlékezete, kik a díszpolgárai. Ebben a tekintetben nincs igaza a mégoly tekintélyes Révai Lexikonnak, amikor azt írja szócikkében, hogy „A megválasztásnak egyébként semmiféle jogi kihatása vagy következménye nincsen.”
Utána jártunk hát, hogy korábban kik voltak a város díszpolgárai, és összeállításunkban ezt közöljük. Annyit érdemes előrebocsátani, hogy még a kérdés legismertebb kutatója, Muhoray György sem tudta bizonyossággal a kezdeteket felderíteni. Írásos bizonyíték arra van, hogy a levert szabadságharcot követően 1850-ben megszűnt a Jászkun területek addigi kiváltságos helyzete, itt is a többi megye jogai és kötelezettségei érvényesültek, itt is ugyanolyan nehéz volt az elnyomás.
Ehhez képest meglepő, hogy éppen ettől az évtől az elsők között két, az elnyomó frendszert képviselő úr, Szentiványi Vince pestkerületi főispán, és báró Augusz Antal helytartósági alelnök lett kitüntetve. Egyes vélekedések szerint azért, mert emberek maradtak az önkényben is. Hasonló posztja volt a korabeli jászkun főkapitánynak is. Jankovich Györgyről azonban tudni lehet, hogy hathatósan segítette a Jászságot.
Itt időben némi szakadás következik, és az újabb díszpolgároknál már érvényesül a jászok hagyományos konoksága, és ellenzékisége. A szabadságharc miatt elűzött Kossuth Lajos és követői kaptak díszpolgárságot. A századforduló tájékán ismét pragmatikusabb szempontok érvényesültek két miniszter(elnök) személyét illetően, majd a második világháborút követően két sportoló Csík Tibor és Gerevich Aladár (a londoni olimpia kapcsán) és az ugyancsak berényi születésű Székely Mihály operaénekes kapja az elismerést. A hetvenes évek közepén Jászberény sem tudta elkerülni a kor szellemét, a munkásmozgalom kiválóságait, de aztán megint a gazdasági-kulturális élet és az egészségügy kiválóságainak az érdemeit ismerte el a város: László Károly – Gorjancz Ignác – dr Figus Illinyi Albert – Hamza Dezső Ákos.
A következő időszak nevei pedig a táblán olvashatóak. Igéretünkhöz híven most a korábbi időszak díszpolgárairól közlünk összeállítást Muhoray György tanulmánya alapján. Jászberény története felsejlik az életutak mögött…
 
Szentiványi Vince (1811-1868) pestkerületi főispán. Egykor Liptó megye aljegyzője, később helytartótanácsi titkár, 1850-ben jászkun főkapitány, 1850 után pestkerületi főispán. Díszpolgárrá választásának időpontja: 1850. március 9.
Jankovich György (?-1890) jászkun főkapitány. A helytartótanács alelnöke, a Lipót-rend lovagja. Nagy szerepet vitt az országos ügyek intézésénél. Jászberény város képviselőtestülete 1850. március 9-én választotta a város díszpolgárává. 1890. március 26-án halt meg Galábocson (Nógrád m.)
 
Augusz Antal báró, magurai (1807-1878), helytartósági elnök 1843-tól 1848-ig Tolna megye alispánja. A szabadságharc alatt a közügyektől félrevonult, amiért hazafiatlansággal vádolták. A szabadságharc után előbb Tolna vármegye kormánybiztosa, majd Pest vármegye főispán és 1852-től 1859-ig a budai cs. kir. helytartótanács alelnöke volt. Hivatalos állásától a bécsi minisztérium állítólag hazafias érzületéért mozdította el. 1857. április 30-án a Jászberény város szolgálatában végzett érdemei – kardok megszerzése a jász bandérium számára, ezenkívül közbenjárására Jászberény városa megszabadult az 1850. évi közmunka kötelezettség alól – elismeréseképpen a város díszpolgárává választották. 1878-ban halt meg.
 
Reményi Ede hegedűművész, zeneszerző Miskolcon született 1828. január 17-én. Zenei tanulmányokat a bécsi konzervatóriumban Josef Böhmnél folytatott 1842-43 között.. Hazatérve tevékeny szerepet játszott a szabadságharcban. Görgey kedvenc hegedűse volt. 
 
A szabadságharc bukása után külföldre kényszerült, útja Konstantinápolyon, Párizson, Londonon keresztül Amerikába vezetett. Mint képzett, kulturált hegedűművész tért vissza Európába, ahol rendkívül rövid idő alatt páratlan karriert futott be. Kapcsolatba került a kor több kiemelkedő zeneszerzőjével, lelkesen terjesztette a magyar zenét. 1854-ben hosszabb ideig Londonban működött, az angol királynő hegedűsévé nevezték ki. 1855-ben Amerikába távozott, 1860-ban amnesztiát kapott és hazatért. Hazafias érdemeire és nemzetközi sikereire való tekintettel hazatérése alkalmából  a jászberényi Kaszinó Egylet javaslatára 1860-ban a város díszpolgárává választották. 1875-ben Párizsba, később ismét Amerikába költözött, ahonnan már csak koncert utakra jött át Európába. Egyik amerikai koncertjén, 1898. május 15-én érte utol a halál.
 
Kossuth Lajos (1802-1894) politikus, államférfi, 1802. szeptember 19-én született Monokon. A nemzeti függetlenségért, a feudális kiváltságok felszámolásáért s a polgári szabadságjogok biztosításáért vívott XIX. századi küzdelem legnagyobb alakja. 1849. április 14-én ideiglenes államfővé, kormányzó-elnökké választották. 
 
A szabadságharc bukása után több ezer társával török földre menekült. 1852-ben Angliában telepedett le. 1861-ben átköltözött Olaszországba. Innen küldött üzeneteiben, leveleiben, a Deák Ferenchez intézett híres nyílt levélben (Cassandra levél, 1867) óvta a nemzetet a Habsburg hatalommal való kompromisszumtól, a kiegyezés kérlelhetetlen ellenzője volt. Alig fél évvel azután hogy a király szentesítette a kiegyezés 69 paragrafusból álló törvényét, Jászberény város közbirtokosságának és képviselőtestületének 1868. április 19-i közgyűlésén az egyéb napirendi pontok megtárgyalása után Koór János képviselő intítványára Kossuthot egyhangúlag Jászberény díszpolgárává választották, melyről őt rögtön táviratilag értesítették.
 
Csernátony Lajos hírlapíró, országgyűlési képviselő Kolozsváron született 1823. augusztus 21-én. A szabadságharc alatt mint Kossuth titkára és házi publicistája működött s e minőségében Kossuth ellenségei részéről számos támadás érte. A szabadságharc bukása után Haynau halálra ítélte, de neki sikerült előbb Párizsba, majd Angliába menekülnie. 1860-ban csatlakozott Garibaldihoz, 1867-ben amnesztiát nyerve hazajött és Tisza Kálmán belső híve és újságírója lett. Több ízben képviselőnek is megválasztották. 1875-ben Jászberény választotta meg országgyűlési képviselőnek, ő azonban nem fogadta el. Nagy népszerűségére való tekintettel 1875. szeptember 17-én a jászberényi képviselőtestület a város díszpolgárává választotta. 1901. március 4-én halt meg Budapesten.
Apponyi Albert gróf, miniszter, országgyűlési képviselő Bécsben született 1846. május 29-én, a dualizmus és az azt követő rendszer korának jelentős konzervatív politikusa, miniszter, nagybirtokos, az MTA tagja. 1872-től Deák-párti, majd a Sennyei féle konzervatív párthoz csatlakozott. 1878-tól az egyesült, majd mérsékelt ellenzéki párt vezére. 1988-ben belépett a kormánypártba (Szabadelvű párt) 1901-től 1903-ig a képviselőház elnöke volt. 1904-től a Függetlenségi Párt tagja.  
 
Ettől kezdve az I. világháború végéig a párt egyik vezetője, 1906-tól 1910-ig a koalíciós kormány vallás- és közoktatásügyi minisztere. Az 1881. június 29-én választáson győzelmet aratott és Jászberény képviselője lett. Apponyi és Jászberény város kapcsolata a magyarországi választások történetében egyedülállóan tartósnak bizonyult. A nagynevű politikus 52 éven át, aggkorában bekövetkezett haláláig Jászberény képviselője maradt. 1893. december 9-én a képviselőtestület egyhangú döntése alapján Apponyi Albert grófot Jászberény díszpolgárává választották. 1933. február 7-én halt meg Genfben.
 
Bánffy Dezső báró, losonci (1843-1911), politikus, miniszterelnök. 1843. október 28-án született Kolozsváron. Középiskolai tanulmányait ugyanott, az egyetemet pedig Berlinben és Lipcsében végezte. 1875-ben kezdett közügyekkel foglalkozni, amikor mint Tisza Kálmán híve elfogadta a belső szolnoki főispánságot attól a kormánytól, amelynek belügyminisztere akkor Tisza Kálmán volt. A vármegyék új beosztása után Szolnok-Doboka vármegye főispánja lett. A Wekerle-kormány távozása után, 1895. január 14-én a király kinevezte miniszterelnökké. 1898. december 29-én a jászberényi képviselők Jászberény díszpolgárává választották. 1899. február 26-án lemondott a miniszterelnökségről, távozásakor megkapta a Szent István-rend nagykeresztjét s kinevezték főudvarmesternek. 1911. május 23-án halt meg Budapesten.
 
Fejérváry Géza báró komlós-keresztesi, honvédelmi miniszter 1833. március 15-én született a csehországi Josefstadtban. Tanulmányait Olmützben, Königgrätzben és Neusandecben végezte, a katonai akadémiát Wiener-Neustadtban, amelyet 1851-ben mint hadnagy hagyott el. 1855-57-ig elvégezte a hadi iskolát a egy ideig a vezérkari hivatalban szolgált. Mint másodosztályú vezérkari kapitány részt vett az 1859. évi háborúban. A solferinói csatában tanúsított vitézségéért elnyerte a Mária-Terézia-rend lovagkeresztjét. 1860-ban cs. és kir. kamarás lett, 1862-ben pedig bárói rangra emelték. Részt vett a schleswig-holsteini háborúban, egy évvel később a király szárnysegédje lett. Az 1866. évi porosz háborúban több ízben is fontos és bizalmas küldetése volt, amelyeknek lelkiismeretes teljesítése fokozta az uralkodó bizalmát iránta, 1872-1848 között államtitkár, 1848-1903 között honvédalmi miniszter. Jászberény város képviselőtestülete az 1901. május 11-én tartott közgyűlésen  a haza és a király iránti törhetetlen hűségének és ötven éves katonai szolgálatának  elismeréséül nagy lelkesedéssel és egyhangúlag díszpolgárrá választotta. Az eseményt táviratban tudatta vele a város előljárósága, melyet Fejérváry miniszter meleghangú sürgönyválaszban köszönt meg. Fejérváry Géza 1903-ban, Széll Kálmán kormányának bukásával visszavonult hivatalától, és többé nem vállalta a honvédalmi tárcát. Politikai szerepe 1905-ben vette újból kezdetét, amikor a király kinevezte miniszterelnökké, rövidesen azonban lemondott. 1914. április 25-én halt meg Bécsben.
 
Csík Tibor olimpiai bajnok 1927. szeptember 22-én született Jászberényben. Ökölvívásban 1948-ban Londonban, a XIV. olimpián nyert olimpiai bajnokságot. Szent István napján, amikor világraszóló győzelme után először tért haza szülővárosába, Jászberénybe, a város vezetősége és társadalma szeretetteljes és meleg fogadtatásban részesítette. Díszpolgárrá választásáról a városi képviselő-testület 1948.augusztus 25-én ünnepi díszközgyűlésén hozta meg határozatát. 
 
Annak elfogadása utána polgármester javasolta, hogy a közgyűlés határozatilag kérje a megyei földosztó tanácsot, hogy Csík Tibor földjuttatásban részesülhessen. Ne csak az a kis földdarab vonzza Jászberényhez, amely alatt édesapja nyugszik, hanem egy másik is, amelyet az a város adományoz neki érdemei csekély jutalmaképpen, amelynek olyan nagy dicsőséget szerzett. 1956 decemberében szökve, menekülve hagyta el az országot. Politikai magatartása miatt és az 1956-os tevékenysége miatt távollétében elítélték. Magyarországra többé nem térhetett vissza, mert 1976 júniusában elhunyt.
 
Gerevich Aladár vívó, olimpiai bajnok, 1910. március 16-án született Jászberényben. Fiatalon elkerült innen, Miskolcon kezdte édesapja vívásra oktatni. Huszonkét évesen, 1932-ben már a magyar csapat tagjaként megszerezte első olimpiai aranyérmét. 
 
Az 1948-as londoni olimpián kardvívásban ismét olimpiai bajnokságot nyert. Az újabb olimpiai bajnoki cím elnyeréséért Jászberény városa az 1948.augusztus 25-re összehívott díszközgyűlésén – ugyanakkor, amikor Csík Tibort – a város díszpolgárává választotta. Gerevich minden idők legeredményesebb magyar olimpikonja volt, a magyar sport eddig élt legnagyobb alakja, az újkori olimpiai játékok legeredményesebb vívója. Hétszeres olimpiai -, kilencszeres világ- és ötszörös Európa- bajnok. A magyar bajnokságok során – három fegyvernemben – összesen 34-szer állhatott a dobogó legmagasabb fokára. Életművéért megkapta a Nemzetközi Olimpiai Érdemrendet, a nemzetközi Fair Play díjat és a Magyar Olimpiai érdemrendet. A magyar sport utazó nagykövete volt, aki kitűnő eredményeivel szolgálta hazáját és öregbítette szülővárosának hírnevét. Gerevich Aladár 1991-ben bekövetkezett halálakor tisztelői és egykori barátai ismét javasolták számára a díszpolgári kitüntetést.
 
Székely Mihály operaénekes 1901. május 8-án született Jászberényben. Eredeti neve Spagattner Mihály. A zenével már kisgyermekkorában kapcsolatba került. Ötéves korában már énekelt, és még iskolába sem járt, amikor már énekelni hívták iskolai és templomi énekkarokba. 15 éves korában Budapestre került. Itt fejezte be gimnáziumi tanulmányait, és érettségi után a Magyar-Francia Biztosítónál helyezkedett el. Először 1923. május 28-án lépett színpadra. László Géza rövidesen próbaéneklésre vitte az Operaházba, ahol teljes sikert aratott, és Wlasics Gyula, az akkori főigazgató azonnal szerződtette. A fiatal énekes karrierje ettől kezdve igen gyorsan emelkedett, nevét világszerte megismerték. Díszpolgárrá választására 1948. december 10-én, Jászberény város képviselő-testületének rendkívüli díszközgyűlésén Beszteri Mihály polgármester tett javaslatot. 
 
A hivatalos ünneplés december 12-én este a budapesti Operaházban a Borisz Godunov előadásában folyt le, melyről a korabeli Jászkürt részletesen tudósított.
 
Holló András antifasiszta ellenálló 1921. december 15-én született Szentesen. Apja vasúti mérnök volt, akit ebben az időben helyeztek át Jászberénybe. Gimnáziumi tanulmányai során tűnt ki kiváló képességeivel, jó tanulmányi eredményeivel, kiemelkedő sportteljesítményeivel. Érettségi vizsgái után Budapesten folytatta egyetemi tanulmányait, ahol költségei fedezése érdekében fizikai munkát vállalt különböző gyárakban. Az 1944. év elejétől munkaszolgálatos katona, majd a Görgey-zászlóalj egyik tagjaként részt vett a fasisztaellenes ellenállási mozgalomban. Számos sikeres ellenállási akció után 1944 novemberében elfogták, s 1944. december 5-én, 9 társával együtt kivégezték. A városi tanács 1975.március 26-án Jászberény város díszpolgárává választotta.
 
Vasas Márton munkásmozgalmi aktivista Tiszanánán született 1895. szeptember 16-án. Kitanulta a lakatosszakmát, 1912-ben szabadult. Kezdetben Pestszentlőrincen dolgozott, 1914-től a szolnoki MÁV-műhelybe került, ahol 1818-ig volt. Az I. világháború végén, 1918-ban behívták katonának, de ugyanaz év novemberében le is szerelték. Ekkor visszatért családjához Jászberénybe. 1919 januárjában belépett a Kommunisták magyarországi pártjába, s a jászberényi szervezetvezetőségi tagja lett. A Tanácsköztársaság idején a jászberényi direktórium tagja, a forradalmi törvényszék bírája volt. A II. világháború befejezése után közreműködött az MKP jászberényi szervezetének megalakításában, 1948-ig a vezetőség tagja volt. Különböző munkahelyeken dolgozott, 1960-ban az Aprítógépgyárból ment nyugdíjba. A városi tanács 1975.március 26-án Jászberény díszpolgárává választotta. 1980. október 11-én Jászberényben halt meg. 
 
Bojtos Gyula városi rendőrkapitány 1922. október 10-én született Pétervásárán. Csepelen a vas- és fémesztegályos szakmában dolgozott mint segédmunkás, 1939-től esztergályosként a csepeli Repülő- és Motorgyárban dolgozott, Fiatalon, még 1939-ben, a csepeli gyárban kapcsolódott be a munkásmozgalomba. 1945 elején Pétervásárán az MKP szervezője volt. 1945-ben került a rendőrség állományába, ahol rövidesen tiszti kinevezést kapott. Az 1956-os forradalom idején Tatbányán, a Megyei Rendőr-főkapitányságon teljesített szolgálatot, mint politikai osztályvezető. 1957-ben került Jászberénybe, 1958. február 12-én nevezték ki a Jászberényi Rendőrkapitányság vezetőjévé. 1957-től tagja a Járási Pártbizottságnak és a Végrehajtó Bizottságnak, a járási tanácsok megszűnéséig járási tanácstag volt. A Városi Tanács 1975. március 26-án Jászberény díszpolgárává választotta.
 
László Károly mérnök, vezérigazgató helyettes, Győrben született 1917. február 15-én. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetemen végezte, 1954-ben került a Hűtőgépgyárba. Irányításával indult el a Lehel márkájú háztartási hűtőszekrények gyártása és fejlesztése. Részese volt az auto- és habszifon készülékek kifejlesztésének, melyekből a Hűtőgépgyár a világ egyik legnagyobb szifonelőállító vállalata lett. Tagja volt a városi és a hűtőgépgyár pártbizottságának, társelnöke a MTESZ Szolnok Megyei Szervezetének, elnöke a Gépipari Tudományos Egyesület Jászberényi Szervezetének. 1975-ben Gorjanc Ignáccal együtt kapott Állami-díjat. A Hűtőgépgyárban kifejtett eredményes munkájáért a városi tanács 1975. március 26-án Jászberény város díszpolgárává választotta. 1983. június 4-én. Sírja Jászberényben, a Fehértói temető elkülönített munkásmozgalmi sírjai között van. 
 
Gorjanc Ignác mérnök, vezérigazgató 1924. július 31-én született Csepelen. A Műszaki Egyetemen szerzett gépészmérnöki végzettséggel, 1954-ben főmérnökként került Jászberénybe, a Hűtőgépgyár jogelődjéhez, a Fémnyomó és Lemezárugyárhoz, 1955-től 1964-ig igazgató. 
 
A Hűtőgépgyár létrejöttekor annak igazgatója, 1968-tól vezérigazgatója lett. 1967-től országgyűlési képviselő, 1975-től az Országgyűlés Ipari Bizottságának elnöke. Tagja volt a városi és üzemi pártbizottságnak. A várospolitikai célok megvalósítását mindig segítette. Az 1985. április 5-én tartott díszközgyűlésen Kovács Miklós tanácselnök-helyettes üdvözlő szavai után Búzás Sándor tanácselnök adta át a jelenlévő Gorjánc Ignácnak a Díszpolgári oklevelet és plakettet. 1986. október 26-án halt meg Budapesten. Sírja Jászberényben, a fehértói temetőben, az elkülönített munkásmozgalmi sírhelyek között van. 
 
Dr. Figus Illinyi Albert főorvos Salgótarjánban született 1927. január 19-én, az Orvostudományi Egyetem elvégzése után, 1951-ben került Jászberénybe. 1956-tól 1961-ig röntgenosztály vezetői főorvosi, 1961-től 1980-ig kórházigazgató főorvosi, 1980-tól ismét osztályvezető főorvosi beosztásban dolgozott. Több évtizeden keresztül dolgozott Jászberény város és vonzáskörzete egészségügyi ellátásának fejlesztéséért. Kiemelkedő tevékenységet folytatott a gasztroenterológiai megbetegedések gyógyításában, a betegség okainak feltárásában és kutatásában. E téren szerzett tapasztalatait tudományos értekezésen védte meg és kandidátusi fokozatot szerzett. Szakmai és tudományos tevékenysége alapján a Magyar Gastroenterológiai Társaság, az MTA Debreceni Akadémiai Bizottság is tagjává választotta. Kimagasló munkájával közvetlenül járult hozzá Jászberény egészségügyének fejlődéséhez, a város hírnevének és tekintélyének emeléséhez. Munkájának elismeréseként az 1986. szeptember 30-i tanácsülésen Búzás Sándor tanácselnök előterjesztésére a Városi Tanács díszpolgári címet szavazott részére. 
 
Hamza Dezső Ákos filmrendező, festőművész Hódmezővásárhelyen született 1903. szeptember 1-jén. Tanulmányait a budapesti Szépművészeti Akadémián végezte, Csók István és Kisfaludi-Stróbl Zsigmond is tanította. Egyidejűleg abszolutóriumot szerzett a jog és államtudományi karon is. Tanulmányai befejeztével 1926-ban ösztöndíjasként Párizsba utazott, ahol tovább fejlesztette és tökéletesítette tudását. 1929-ben rendezte első kiállítását. Ezután további tanulmányokat tett Olaszországban és Németországban. 1936-ban tér vissza Magyarországra. 
 
Ettől kezdve élénken érdeklődik a filmművészet iránt is, filmvállalatot alapít és filmrendezőként is ismert lesz. 1944-ben egyik vezető személyisége a magyar antifasiszta ellenállási mozgalomnak. 1947-ben legálisan elhagyta az országot, először Olaszországban, később Franciaországban élt és dolgozott, majd 1952-től véglegesen Brazíliában telepedett le. Új hazájában, Brazíliában sokirányú művészi alkotó munkásságával, gazdag élettapasztalatával, tudásával nagy jelentőségű nemzeti ügyek előmozdítását segítette, ezen kívül sajátos vonású és stílusú iskolát teremtett. Művészi alkotásainak egy jelentős részét ( több mint száz festményt) a Jász Múzeumnak adományozta. Az 1987. május 15-i tanácsülésen Búzás Sándor tanácselnök ismertette a díszpolgári cím adományázásra vonatkozó előterjesztését. A városi tanács az előterjesztést és a határozati javaslatot egyhangúan elfogadta. 1989-ben hazatelepült – családja innen származott – Jászberénybe. 1993. május 16-án hunyt el Jászberényben.