Nem mondok le a mandátumomról

Nyilván megszívleli Gedei József ajánlását, hiszen ő egy ciklusban ugyancsak képviselő és polgármester is volt egy személyben, valószínűleg tudja, miről beszél.
Mindenki magából indul ki, azt tartja a mondás. Ezek szerint Gedei Józsefnek sok volt a kettős terhelés, amely alól rövid időn belül egyszerre mentette fel a választói akarat. Mindenesetre, ha tényleg nem bírta az egyébként nagy erőfeszítést, sőt olykor áldozatot kívánó két funkciót ellátni, hitelesebben szólna, ha ő maga annak idején lemondott volna.

Lemond a képviselőségről?
Természetesen nem mondok le a mandátumomról, minden jogszerűen elérhető pénzt és támogatást igyekszem a városnak megszerezni.

Ez a válasz már messzebb vezet, térjünk vissza rá, de előbb nyitott a kérdés, hogy miért lépett így és most Gedei József Ön szerint?
Nem előzmény nélküli ez a felszólítás, számos politikai csatározás, sőt némi pszichológiai hadviselés is megelőzte. Gondoljon azokra a megjegyzésekre, hogy például láthatóan ideges vagyok és zavaros Gedei József szerint. Nos, engem nem zavar az ő hadviselése, nyugodt vagyok, és tervszerűen folytatom a munkát. Pontosan tudom, hogy a funkcióim betöltésének első percétől kezdve az a személyes célja, hogy amit három évvel ezelőtt elvettem tőle, azt visszavegye. 

Ez tulajdonképpen természetes emberi-politikai vágya.
Az indítéka természetes, és az is, hogy most jött elő vele nyíltan, hiszen a választások után közvetlenül nevetséges lett volna. Most viszont hosszú hajrát nyitott az új választások előtt. Tudomást szerezhetett arról, hogy döntöttem: az új parlamenti ciklusban nem indulok a mandátumért. Megnyugtathatom őt, a többi lehetséges kihívómat és a választókat is természetesen, hogy én mindkét pozíciómat becsülettel végigdolgozom. Parlamenti képviselőként is. Megismétlem: minden jogszerűen járó pénzért, támogatásért  lobbizom továbbra is.

Most már ezt kérdeztük volna, de előbb tolakodik egy másik kérdés, nevezetesen a legutóbbi lobbizásokról, hogy tényszerűek legyünk.
A legfrissebb példákat említem csak. Nyertes pályázatunk van a városrehabilitációra, aminek következtében a városháza és környezete megújulhat. Ugyancsak sikerrel jártunk a Thököly úti rendelőintézet régóta esedékes felújítása kapcsán. Most még dolgozunk és jó eséllyel a kultúrmalom, a szociális otthon felújítása, a szociális városrehabilitáció, nevezetesen a Faiskola utca projektjein.

Most kanyarodjunk vissza a minden pénzt megszerezni gondolatkörhöz. Magyar Levente képviselő egyenesen etikátlannak titulálta, hogy a város 30 milliós kompenzációért pályázik.
Ez aztán végképp nem erkölcsi kérdés. Ahogy az sem, hogy a város mennyi szolgáltatást finanszírozott a múltban és részben most is az egészségügy, az oktatás területén jászsági szinten. Nálunk gazdagabb települések is kinyújtják a kezüket a jogosan megszerezhető pénzért. Nota bene, egy közelmúltbeli uniós példát említve, a szolidaritási alap Németországot segítette ki az árvízi károk miatt, nem Magyarországot. A képviselő úr logikája szerint mi olyan vastagok vagyunk, hogy akkor ne is induljunk uniós pályázatok önerejének kiegészítéséért vagy kulturális rendezvények támogatásáért? Nos, én ezzel messzemenőkig nem értek egyet. Az, hogy a város tehetős, jól jön olyankor például, hogy a pályázati úton felújított városháza tornyára civil és városi összefogással felkerülhessen a Justitia szobor, vagy a hátsó lépcsőházba önerőből lift is épülhessen.

Látom, a városért különösen „harap”. Meglepődne, ha arra szólítanák fel, hogy legalább a polgármesterségről mondjon le?
Harapni még képletesen sem szoktam, békés ember vagyok. Ugyanakkor következetesen, módszeresen végzem a dolgomat, ahogy megígértem. Amikor pedig eljön az ideje 2014 őszén, a város polgármesteri székért újra megmérettetem magam. Harcba szállok a választók bizalmáért.